Gondolkozós percek a reptéren ülve

Várok.

Már a reptéren ülök.

Mint egy zsibongó méhkas. De ott a lakók egy nyelvet beszélnek, míg itt ez kevésbé jellemző.

Jobbra tőlem a SPAR. Nem kis forgalmat bonyolít.

Az indulós oldalon, pontosabban túljutva a securityn éttermekbe, gyorsétkezdékbe fut az ember.

Ezen a részen sem hal éhen az utas, de jelentősen kisebb a kínálat.

Érthető is, hiszen az érkezők jelentősen kevesebb időt töltenek el itt. Leszállást követően a csomagokat felvéve mielőbb igyekeznek az úticél felé, minél hamarabb hagyják el a terepet.

Egy nagyobb csoportért épp most érkezett meg a fogadó. Nyilván busszal mennek tovább. Fura ez a - legalábbis az eltelt félórához képest észlelhető - hirtelen csend.

Most nem utazom, ma még nem.

Máskor én érkezem, most mások érkezésére várok. Itt jelöltük ki a találkozási pontot.

Végigpörgetem gondolatban a nap eddig eltelt részét: korai ébredést követő reggeli készülődés, az otthon hagyottak “felleltározása” - az esetlegesen elmaradt feltétlen meg kellett volna tegyemekkel nem is stresszelem magam! - a busz kényelme - ami a vonatról viszont már a legkevésbé sem mondható el!

Lassan egy órácskája pedig már itt! És jól van még a nap vége!?

Kedveseimtől - felszállásuk előtt - jött az infó: kicsit késnek.

Van ilyen, persze! Nem baj! Akkor is megvárom őket!

2026.07.24.