Bónusznaplóbejegyzésem, az unokám iskolájában készített fotómmal.
Mindannyiszor elvarázsol, amikor lehetőségem nyílik megbizonyosodni arról az alapigazságról, miszerint a felhők fölött mindig kék az ég.
Persze, hogy az odaút jóval vidámabb, várakozóbb, mint a retúr.
Olyankor viszont telve az ember lánya élményekkel, így az valamiképp tompít a - búcsúzás adta - helyzeti hangulaton.
Ettől a legutóbbi utamtól is rengeteget kaptam, és csak bízni tudok benne, hogy adtam is! Este, lefekvés előtt enyém lett egy „már nem kell nekem t-shirt, hogy amikor nagyon hiányzol engemt, öleljed, Nagyi!”
Ebben a két hétben elkezdtem egy újabb műfajt. Napi többszöri kuttyolás közben ugye volt idő töprengeni. S hogy ne vesszenek el ezek a meditálások, összekapcsoltam a sétákat „hangosan gondolkodó” felvételek készítésével. Rendszerint úgy, hogy egy-egy felvetett téma az irodalomból indult ki, megint máskor azzal zárult.
Nem a „na, lássatok csodát, hogy én bezzeg” – elv vezérelt. Tény, hogy szerettem volna megmutatni, mennyi szépséggel találkozom azoknak, akik ezt nem tapasztalhatják meg, de érdeklődnek iránta. Bízom benne, mindez így is ment át!
Zárásképp egy csodásprogram várt rám, ami tulajdonképpen aznap derült ki számomra, de talán így jobb is volt!
Gabri iskolájában nyílt napot tartottak, s jó sorsomnak végtelenül hálás vagyok, hogy megláthattam őt abban a közegben, ami a munkahelyét jelenti, ahol napjai nagyobb részét tölti. Az iskolai foglalkoztatás délután négy óráig tart számára. Hetente két alkalommal teniszezni is jár öttől hatig, szóval rendesen ki van töltve az ideje.
Az épületnél már többször is jártam, de benn még nem, ezért határtalan öröm volt megtapasztalni az ottani dolgokat. Az alábbi felvétel akkor készült, amikor a két megtekintett óráról hazaértünk, így a lelkesedésem naná, hogy a tetőfokon volt. „Lányos zavaromban” meg elvarázsolt Nagyi-létem okán is kihagytam, de fontos: igaz, hogy a két tanítási óra között nem volt szünet, de előtte 10-10.30-ig igen. Ezt mindenképpen szeretném rögzíteni, ahogy azt is megemlítem, hogy a tanévet véleményem szerint élhetőbben alakították ki: 5 hét tanulást követ 2 hét szünet. Július közepétől augusztus közepéig tart a vakáció. S persze nyilván vannak még jellemzők, amiket sorolhatnék, de igazából nem mérleget akarok én vonni a mi és az ottani rendszer között. Mindenesetre az elismerésem minden mondatomból kicseng. Tényleg a gyerekről szól, és ennél fontosabbat nem tudok elképzelni!
Következzen hát egy boldogságos, unokáját éppen az iskolában „megtapasztaló” Nagyi hangos gondolkodása!
Egy alapigazsággal kezdtem, stílszerűen úgy is illik befejezzem!
Ugye, ismerős a ”De most aztán kukk se karácsonyig!” szólásunk?
Hát saccperkábé vagdosom az elkövetkező napokban, hetekben - bár mondhatok akár hómapokat - a centit én is…
2023.09.21.
Comments