Időnként a test, a lélek, és a szellem is kéri a szabadságot, a megérdemelt pihenést. A nyár egyebek közt erről is szól, bár előfordul, hogy másik évszak részesül előnyben. Ami biztos, nem mindegy, hol és hogyan is töltjük!
Szabadság, kirándulás…
Vannak először is a témához kapcsolódó emlékek!
Talán nincs is olyan ember, akinek életében ne történt volna meg: összeáll egy kiscsapat és elindulnak pár napot együtt tölteni…
„Leszállt a társaság a kis bakonyi vasútállomáson. Fejkendős őszülő nő, a kulcsos turistaház gondnoka várta őket. Hatvanas évei közepén járhatott; egészséges, pirospozsgás arcáról a falusi emberek nyugodt magabiztossága áradt. A hűvös, borongós idő ellenére csak egy kardigán volt rajta. – Kati néni vagyok – szólt barátságosan. – Jöjjenek, két kilométerre van a ház, mindjárt ottleszünk. Fürge léptekkel megindult az állomástól jobbra elkanyarodó úton. Egy magas, barna hajú srác, akit mindenki Kajakosnak hívott, rögtön mellé szegődött, a többiek még cihelődtek. A vonaton kibontott hátizsákokat kötözgették vissza. Először a két lány készült el. A nagy dumás Karesz a hátukra segítette a zsákokat, és ők is a gondnoknő után siettek. Jó csaj volt mindkettő. A barna már hónapok óta járt a Kajakossal, de a szőke, a kicsit beképzelt, kicsit elkényeztetett, szabad volt. – Na, mi lesz, Emil – szólt oda Karesz egy alacsony, szemüveges fiúnak – meddig tökölődsz még? – Mindjárt megvagyok, majd utánatok megyek. – A tetű egy világbajnok hozzád képest – bökte még oda, aztán ő is a lányok után eredt. – Könnyen dumálsz, enyém lett a legnagyobb pakk – morogta maga elé a szemüveges –, az összes innivalót nekem kell cipelni. Emilt különben is zavarta Karesz könnyed magabiztossága. Megvetette, ugyanakkor irigyelte is ezért. Őrá nem figyelt senki, minden társaságban észrevétlen maradt. Kareszt meg a sötétszőke hullámos hajával, a laza, kissé szélhámos modorával mindenki érdekesnek találta, és mindenhol azonnal a hangadók egyike lett. – Rá fog hajtani a szőkére, én meg csak a kefét rágom megint – gondolta tehetetlenül, dühösen. Mentek a rossz minőségű, kátyús, párától nedves úton. Forgalom nem volt, könnyen kerülgették a vízzel telt gödröket. Negyed óra múlva a gondnoknő befordult velük egy avarral borított földútra, amely elég széles volt ahhoz, hogy autóval is végig lehessen rajta menni. Jobbról elhagytak egy nagyobb turistaházat, előtte néhány autó parkolt. Beljebb, a fák között már feltűnt a szálláshelyük…”
A történetre a minap leltem Győri Andor második könyvében, mely az Ébredés az alkonyatban címet kapta. Jó hír, hogy hamarosan megjelenik a szerző harmadik kötete!
Szabadság, kirándulás…
Kovács Marianna Vakáció című verse bájos megfogalmazása a jelenkor emberének pihentető napok utáni vágyáról.
Zöldellő, kéklő tó, Ringass el! Aludni volna jó. Altass el!
Megfáradt testemnek Kis pihenő. Kiszáradt lelkemnek Újult erő.
Marianna így vall magáról:
„Kacorlakon, egy kis zalai faluban születtem 1955-ben. Egy évvel idősebb vagyok, mint falunkban a köves út. Egyetemi tanulmányaim kezdetétől Budapesten élek. Nyugdíjazásomig biológusként dolgoztam egy gyógyszergyárban. Gyerekkorom óta szeretek olvasni; mesét, novellát, drámát, regényt, színdarabot, verset. Első -Karanténban című- versemet alig több mint kér éve írtam. Meglepetésemre a versek szinte készen tolulnak a tollamra! Az ihlet forrása lehet fotó, egy hangulat, felvillanó gondolat. Az írás számomra terápia. Bú-bánat-keserv, de a jókedv is utat tör magának. Hobbim a természetfotózás. Műveimet gyakran illusztrálom saját fotóval.”
Szabadság, kirándulás…
Baranyi Ferenc A kecskekörmök regéje című alkotása elvisz minket az egyik közkedvelt kirándulóhelyre, a Balatonhoz.
Szép és gőgős volt a királylány, rettegték és csodálták, Balatonparton, Tihanynak táján őrizte mindig a nyáját. Kecskéinek sugarat felidéző aranyból volt a gyapja, ám ő rideg volt, mint az ékkő s hold hűse terült el rajta. Nem bírta szóra sem ember, se kecske, hallgatott éjszaka s nappal, nem méltatott senkit feleletre - furakodott a szavakkal. Hullámkirályfi lelke morajlott érte a kínteli vágytól, egyre fülelte a partról a hangot, bízva, hogy egyszer a lány szól. Ám a lány ajka néma maradt, szorosra zárta a gőgje, a Hullámkirályfinak szíve szakadt, bánata lassan megölte. Haragra lobbant Hullámkirály s fiáért bosszút állott, vad áradatát nyögte a táj, dúlta a parti világot. Mélybe ragadta a nyájat a víz, eltűnt, el a sok csudakecske, ámde a körmüket azóta is kiszórja a tó a fövenyre. S a gőgteli pásztor sorsa se másabb: magába zárta egy sziklaüreg s szajkózza azt, amit rákiabálnak azok, akiknek egy szót sem vetett. Szép és gőgős volt a királylány: nagy nyája adta a rangját, Balatonparton, Tihanynak táján hallani most is a hangját.
A Szabadság, kirándulás témakör zárásaként egy másik vizes helyre hívok mindenkit. Rozványi Dávid verse a közelmúltban megnyílt Tisza-tó közeli Kenguru Parkba invitál.
Messzi déli föld szülöttje átugor egy földgolyót: préri helyett Tisza mellett lopkodja a szép napot.
Orra őzé, füle nyúlé, farka sárkánygyíkoké, de lába, rúgós izom, párját sem leled sehol.
És ha nézed e teremtményt, szíved lehet kőnehéz: ugrik egyet, veled szembe, mi fáj, foszlik semmivé!
Pattanj lelkem, kenguruként, felejtsd el a fájdalmat, mert a napfény csak azt éri, ki képes még kacagni.
S ha már arrafelé eljut valaki, feltétlen keressen rá a pusztakettősi megállóhelyre! Nem fogja megbánni, ígérem!
Kívánok élményekkel teli kirándulásokat, tartalmas szabadságot minden kedves Olvasómnak!
Ha hallgatni támad kedve valakinek fent idézett alkotások az alábbi listán érhetőek el:
2022.07.19
Comments