A napokban olvastam róla a Cilinder Kulturális és Művészeti Magazin oldalán. A'sszem, emlékszem erre a jelenetre, Szécsi Pállal, akinek az egy szál harangvirága, Gedeon bácsija vagy a kis tüzeket eloltjó, a nagyokat fellobbantó Távolléte - amely arról szól, hogy "az előadó és szerelme közötti megváltó beszélgetést egy sziréna hangja zavarja meg, ami mindig félelmet vált ki belőle. Ekkor még nem sejti, hogy a legnagyobb veszély a szétválásuk lesz. Egy évvel a búcsújuk után az előadó visszaemlékezik a közös időre, a szerelme szobájára, ahol meghitt órákat töltöttek együtt. Az idő távlatából belátja tévedését és őrzi a közös emlékeket, melyek a távolság miatt fájdalmat okoznak neki. A dal végén az előadó bocsánatot kér, és arra kéri szerelmét, hogy kezdjék újra, mert a szerelme még mindig lángra gyújtja a szívét.",
(amely emlékeim szerint az egykori Androméda együttes repertoárjában is ott volt, ugye, Lajos?
... vagy a Kismadár, mely messze száll, vígan dalol csupaszép emléket felidéző dalai...és hosszú lenne még a lista, lehetne sorolni!
Szécsi "Bársonyos hangja, kiváló színpadi mozgása, megjelenése, egyedi előadói stílusa révén minden idők egyik legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadójának számít..."
Szécsi "Bársonyos hangja, kiváló színpadi mozgása, megjelenése, egyedi előadói stílusa révén minden idők egyik legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadójának számít..."
Amire szintén emlékszem, hogy a Szolnok megyei Néplap sorozatban hozott részleteket testvére, Szécsi Katalin Zenészballada című kiadványából, és mindig nagyon vártam a folytatást.
1986-ban így írt öccséről a könyv első soraiban: „Ilyennek látták: hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi… Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk. A siker könnyedséget adott neki. De valójában… Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni… Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, a kis gyökértelen, akinek indult.”
2023.11.10.
Comments