Gondolkozós percek a "Szerelem van a levegőben!" mondat kapcsán
- Dávid Rozványi
- Feb 6
- 2 min read
Nem kell ezen nagyon csodálkozni, persze! Alig egy hét van a szerelmesek napjáig!
Lehet fanyalogni rajta, meg hogy én ki nem állom, nem szeretem, stb. azért ki nem kerülheti senki!
Ha szerelmes, azért, ha nem, hát megint azért!
Lássuk csak!
Szerelmet érezhetünk személyek, tárgyak, de megkockáztatom fogalmak iránt is!
Nyilván az első a legizgalmasabb, így szeretnék az erre járók figyelmébe ajánlani egy, a kilenc helyszínes sorozatunk első állomásáról szóló videót! És ami a bónusz, az ízét igazán megadja, hogy nem elképzelt, hanem valós helyszínek követik egymást a Hol terem a szerelem című Rozványi írásban.
Alakuló és funkcionáló szerelmi kapcsolatokban élőknek egyformán lehet érdekes!
Az ütemterv szerint február 14-ig naponta jelentkezünk egy újabb résszel professzionális és személyes oldalainkon!
Ma már a sorozat második fejezete kerül terítékre, hát kínálom is!
Az egyes videók ezen a lejátszási listán nézhetők meg:
(Figyelem!!! Premiermegjelölést tartalmaz!!!)
Szeretettel látunk! Nem kell félni, nem fog fájni! Sőt!
Nem lennék azonban korrekt, ha a tárgyakra nem hoznék példát!
A fogalom iránti szerelemre is van elképzelésem! De az legyen majd egy következő "szösszenet"!
Az elmúlt napokban, apukám P10-ese kapcsán már szóba kerültek az első autók is! Hogy azoknak rendszerint van nevük!
De nem kizárt persze, hogy az őt követők is megkeresztelődnek!
Ez esetemben sem voltam másképp!
És innentől jöjjön az én személyes sztorim - a tárgyiasult szerelemre!
Az én életemben, a sorban ő már a negyedik - két Lada és egy Vanette Cargo után, de ezeknek annak idején afféle társtulaja voltam!
Micihez már összekerülésünk idején meglehetősen kalandos út vezetett… talán egyszer le is írom, most legyen elég ennyi!
Ezzel együtt nagyon összenőttünk!
Évek múltán felváltotta őt Fifi (egy Fiat Punto), s bár nem került túl messze tőlem, de valahogy sosem futottunk össze.
Aztán egy alkalommal munkából hazafelé, az egyik keresztező utcából elem kanyarodott! Erősebben vert a szívem, s bár az én utam egyenesen vezetett volna tovább, bevallom ennyi év távlatából, hogy követtem. Pontosabban új hazájáig kísértem. Még pontosabban a házig, ahová éppen akkor az útja vitte!
Az érzést most előhozta a kép, amelyet hoztam róla! Volt jóval több is, természetesen, de esetleg elvinnék a lényegről a figyelmet!
Mici
Én most rád emlékezem azokkal a soraimmal, amit éppen tíz éve "vetettem papírra":
"Azóta nem is találkoztunk..helyesebben csak futólag...mintha...aztán egyszerre csak megint mintha...hevesebben dobogott a szívem, mint előtte bármikor..aztán mégis eljött ez is: az új KEDVES karjaiban ringatózva követtük a RÉGIt...kicsit megálltunk mögötte, és megállapítottam..bizony ez a szerelem összes örömével/bánatával mind a mai napig nem múlt el!"
2026.02.05.
Comments