Gondolkozós percek így szombat déltájban
- Dávid Rozványi
- May 11
- 2 min read
Hogy az élet semerre - a világ bármely pontján - nem unalmas, nem kell különösebben bizonygassam!
A lányom, akinek programjában mondhatni napi rendszerességgel jelen van a futás a hétvégén távolabbra se rest elautózni egy-egy nagyobb táv megtétele kedvéért!
Bízom benne, hogy azok a legendásan hegyi utak kimaradnak már manapság, amiktől én kellőképpen idegenkedtem pár éve.
Elég annyit tudjak - és ki más ismerné ebbéli izgulós énemet, mint ő! -, amennyit megoszt velem!
A sport lételeme egyébként az egész családnak, és ez így is van jól!
10 után apa-fia programra indultak itthonról a fiúk.
Itt egyébként május második vasárnapján ünneplik az anyukákat, ahogy Olaszországban is).
Dél körül összetalálkozott a Shilcityben a kiscsalád, mi meg Atzoukival helyben jártunk - de jártunk!
Az erdőben most még nem igazán volt túlságosan jó idő, így viszonylag hamar vissza is jöttünk.
Ők megebédeltek benn a városban, mi meg hűtőtúrára indultunk a kuttyal.
Gabri naponta visz magával ebédet, mert bár jóllehet kétféle menüből is választhatna, de baromi kevés az idő arra, hogy sorba is álljon, meg is egye, jusson idő esetleg egy kis pingpongra is úgy, hogy a dél körüli két órájuk között ne késse le a “csengőszót”.
Így aztán a “mamahotel” éttermi szolgáltatásával él nap mint nap!
Én a tengeri herkentyűs fogásokért annyira nem rajongok, de azzal némileg vonzóbbá válnak számomra, ha csak mellé kell üljek!
A lányom repertoárjában - saját magát illetően jó - pár éve a hústalan fogások sorakoztak be. Szeretem a konyháját, de át nem hiszem, hogy tudnék állni! Valahogy nem lakom jól husi nélkül!
Szóval tájékozódva a lehetséges kínálat terén - ami ugyebár már csak evésre várt - a tányéron láthatókból volt habzsidőzsi!
És hát persze, hogy nem társaság nélkül költöttem el a falatokat!
A négylábúk sztárja bizony a legmélyebb álmában képes meghallani az evőeszköz tányér “találkozásának” leghalkabb csörrenését is!
Így volt ez most is!
Szóval leültünk ennyi!
Végigfutott bennem, hányféle nációt tudok összeszámolni a szombati egyfogásosom kapcsán.
Na, lássuk csak: a magyar nyitja a sort - mind az elkészítés, igaz, ő már svájci is, mind az (emberi) fogyasztást tekintve. Ám ehhez rögvest társul a japán gyökerekkel bíró kutty, akivel esszük a - szerintem - olasz termékeket (úgymint tészta meg tengeri - hát jobb szavam nincs rá, mint a - herkentyűket.
Továbbá lekísértem a hétvégi spanyolhonból érkezett ajándékolajbogyóval, mindezt ízesítve a szintén onnan kapott bonbonnal - desszertként.
(Kutty ez utóbbi kettőből nem részesült!)
No, mire sorra szedtem, minden el is fogyott!
Igaz, én a második falathoz vettem még csak épp a levegőt, mikorra Cuki már mindent elpusztított a kistáljából!
Időközben hazaérkezett mindenki, sőt! Hamarosan jön majd két srác Gabri barátai közül egy kis hétvégi ramazurira!
Terveim között első helyen állt a délutánt illetően a finom itteni, hegyi levegővel tűzdelt napsugarakkal közelebbi kapcsolatba kerülni - közös időtöltés céljából!
(Csak halkan rákérdezek: beugrik az a bizonyos hirdetés?!)
Mivel a tetőterasz és környéke foglalt lesz, egy másik helyszín után kell, hogy nézzek!
Esetleg
Mondjuk a ház előtt elhaladó csobogó az esőnek hála most ismét csobog!
De hogy visszatérjek a kezdő mondatomra:
azt azért nem is gondoltam, mennyire igaz!
És a jegyzet írásakor még nem is volt ott is víz, ahol épp nem kellett volna lenni!!
2026.05.09.
Comments