Gondolkozós percek a tanulás kapcsán

A május az egyik legszebb hónap, ugyanakkor kezdetét is jelentheti egy folyamatnak - használhatnám a klasszikus élethosszig való tanulásnak fogalmat is.

Ilyenkor már előjöhetnek azok a felmérések, tesztek, amelyek beleszólnak az évvégi osztályzatokba.

Zajlanak az írásbeli érettségik!

Lassan beindul a vizsgaidószak is - felsőfokon.

Az államvizsga kicsit még odébb, nekem most mégis oda datálódik az egyik felemlegetni valóm, amit az Art'húron pár napja Judit vizsgatippes posztjánál el is meséltem.

Talán kapok érte bűnbocsánatot a végítélet napján, talán nem, de úgy döntöttem, ma ezen gondolkozom el!

Államvizsgán a tétel kifejtése után az elnök hozzám fordult:

"Kérdeznék még valamit! Lehet, ugye?”

Mivel a kihúzott az egyik óhajom volt, ment is elég jól, gondoltam, csak nem a "bélásért" kell még feleljek…

Sokat meditálni nem volt időm, mert gyorsan jött az érdeklődés:

“Ugyan àrulja már el, hol barnult le ilyen jól?”

A drukkos légkör ezzel olyan oldottá vált, hogy megengedtem magamnak a következő reagálást:

“A valóbanra vagy a szerettem volnára kíváncsi?”

Hát mindkettőre!! - jött a válasz.

“Szóval mondhatnám, hogy a Bahamákon, de a valóság az (és tényleg így is volt!), hogy otthon, az udvaron!”

Nem kérdezősködött tovább…

Egyébként is meglehetősen napimádó voltam, és ez az adott évben sem volt másképp.

Szóval meglehetősen napcsókolta voltam, amit a fehér ruha csak még inkább hangsúlyozott, hát nem csoda, ha szemet szúrt(am)!

A vizsgajegybe mindez persze nem szólt bele, így a tananyagra kapott osztályzatomon mondjuk úgy, hogy nem tudott volna rontani sem, olyan nagyon javítani sem.

Nagyon szerettem volna kihúzni az oktatás szervezeti - és munkaformáit - s ez össze is jött!

S ha államvizsga, azt persze megelőzte három évvel korábban - akkor még hároméves volt a főiskola! - a felvételi magyar nyelv és irodalomból, történelemből.

Az a nap meglehetősen illesztett tempót diktált, ugyanis délután 4 vagy 5 óra magasságában középiskolás osztálytársnőm házasságkötése okán ért az a megtiszteltetés, hogy kísérhettem a vőlegényt. Ők az érettségi után nemsokkal keltek egybe, és volt csodás életük addig, ameddig ez megadathatott számukra.

Meg is jegyeztem évek múltán egyik beszélgetésünkkor:

Te, ha én ezt akkor tudom, hát át se adom, inkább megtartom magamnak!

De vissza a felvételi napjára: reggel oda kellett érni Jászberénybe, ahol a megmérettetést követte az abádszalóki, nem is akármilyen megjelenés.

Repülőjárat híján egy 250-es MZ-nek hála minden flottul ment.

No, és bent a vizsgateremben? - kérdezhetnéd.

Az 1848-as forradalom és szabadsàgharc - amiről a felkészüléskor azt gondoltam, hogy ekkora mákom úgyse lehet - hát pedig lett!! - így az éppen akkor vetített Kenguru című filmet választottam töri könyv helyett, és Juhász Gyula szerelmi költészete igencsak elkényeztetett a szóbeli érettségin.

No, hát meg is lett a böjtje!

Történelemből sem volt egy abszolút könnyű műfajt képviselő a tételem, lévén a tananyag végéről sikerült húznom - Márciusi Front, meg ilyenek...

A magyarra egész konkrétan emlékszem.

Lelki szemeim előtt ma is a cetli a gépelt betűkkel: Bánk tragikus összeomlásának útja

Hát mit mondjak?!

Első gondolatom az volt, hogy a Bánkot akár az én nevemre is becserélhetném!! Hogy finoman fogalmazzak, nem igazán tartozott a kedvenceim közé...

Persze, ha rutinosabb vagyok, és nem foglal le annyira a klasszikus ilyen helyzetekre jellemző "zabszindróma", azért bizakodhattam volna jobban is, mert a feleletet követően kérdeztek még arról, hogy sportolok-e aktívan, s ha igen, mit? Magas lánynak számítottam, ami talán nem jelentett hátrányt a tesi tanszéken közreműködők szemébenn sem!

A röplabda szó elhangzását követően - ami a mi giminkben igen jól működött akkortájt - mintha kicsit felcsillant szemeket is láttam volna.

Igaz, hozzátettem, hogy nem aktívan, viszont a kézilabdázás mellett nagyon szeretem ezt is.

Ezért aztán a folyosón együttérző, már ott tanuló, mi több épp vizsgaidőszakban lévő barátnőimtől kaptam is fejmosást, amikor kijöttem!

Ez az akkoriban dívó dolog mára javában múzeálisnak számító, de bizonyos igazolások megléte tehettek is a szerencsés felvételihez. Az én nagyapám nem volt pl. tagja a forradalmi munkástanácsnak, hát abból fórom nem származhatott volna...

Na, de hogy miért kellett mondanom, hogy nem aktívan sportolok?!

Hát mert tényleg nem!

Volt, ahogy volt, történt, ahogy történt nem kis drukkal számoltam a napokat, figyeltem, hogy kis vagy nagyboríték érkezik-e?

Nem ám ímél jött akkoriban vagy tudomisén hogyan zajlik ma már?!

Ha nagyborítékot hozott a postás, akkor abban benne volt a delikvenshez kapcsolódó bizonyítvány is a tájékoztató levél mellett.

Hát ennek azért nem örültem volna annyira - habár munkahelyet azért találtam: augusztus elsejétől a falunkban akkor induló bankfiókban indultak volna munkás hétköznapjaim -, mint annak a kis, azóta már annyira nem fehér borítéknak...

Így aztán a pénz világa szegényebb lett egy emberkével, ami viszonyt az emberke hűen ápol mind a mai napig is!

Ugyanakkor nagyon hálás jósorsának, hogy rátalált arra, amit olyan szeretettel végezhetett aktív éveiben!

Hát hajrá megmérettetésben élők!

2026.05.06.