Hajnal Imre oldaláról.
ÚJRA TISZAÖRS KÖZÉLETÉBEN
TÖRÖK TÜNDE tanítónő
Török Tünde tanítónő élettörténetének ismertetését változatlan formában juttatom e sorozat olvasói elé. Csak a szükséges szerkesztési feladatokat végeztem el.
Megtisztelő felkérést kaptam a sorozat szerkesztőjétől. Ilyenkor elsőként az emberben végigfut mi minden történt, hogyan is éltem eddig. S ami még érdekesebb, ezt hogyan meséljem el, hogy mind az olvasó, mind én elégedett lehessek.
Hogy Tiszafüreden 1959. augusztus 24-én megszülettem, azt két számomra csodálatos embernek köszönhetem.
Édesapám, Török Sándor Nagyrédéről érkezett Tiszaörsre. Találkozásuk édesanyámmal, Zám Piroskával életre szóló lett. Őt sajnos nagyon korán elveszítettem, hamar meg kellett tanulni a hiányával együttélni.
Anyai nagymamám Zám Györgyné (sz. Kertész Ilona) szerencsémre szép kort ért meg. Kötődésem hozzá egy olyan ajándék az élettől, amit nagyon becsülök mind a mai napig.
Az általános iskola osztályait szülőfalumban végeztem. A nyolc év alatt kulturális és tanulmányi versenyeken vettem részt, ünnepségeken szavaltam.
Élénk sportélet is folyt akkoriban, így abból sem maradtam ki. Kézilabda csapatunkban Nagy János tanár bácsi vezénylete alatt „őriztem a hálót”.
Akkoriban ismert volt a kulturális seregszemle fogalma, részt vettünk területi, járási sportrendezvényeken. Mindez sok szép élményhez juttatott. Bana Lajosné Zsuzsa néni tanítványaként névadókon, házasságkötéseken is gyakran szerepeltem. Az irodalomhoz való kötődésem korán kialakult.
Az olvasáshoz való jó viszonyom megalapozója Szalai Józsefné, Erzsi néni volt. Az ő munkája olyan hatással volt rám, hogy nem volt kérdéses: egyszer majd én is tanítani fogok.
A középiskolát a kunhegyesi gimnáziumban végeztem, orosz tagozatos osztályba jártam. A négy év alatt sem maradtak el a szavalások, tanulmányi és sportversenyek. Bentlakós voltam, és mind az osztály, mind a kollégium kultúrfelelősi posztját betöltöttem.
Ezt aztán főiskolai hallgatóként is gyakoroltam.
Érettségi után az akkor még Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatója lettem, orosz-népművelés speckolosként. Ez azt jelentette, hogy a diploma megszerzése után hatodik osztályig lehetett orosz nyelvet tanítani azoknak a hallgatóknak, akik ezt a bizonyos képzést kapták. A főiskola utolsó évében levelező tagozatra váltottam, és Fegyverneken kezdtem el tanítani.
A három ott töltött év alatt is megtaláltak a szép feladatok: első osztályosokat kaptam már tanítói pályám második évében. Kísérleti programokban vettem részt, bázisiskolai szerepet kapott a munkahelyem. Ez bizony nagy szó volt akkoriban. Ezt követően Kunhegyesre, a Kossuth Lajos Általános Iskolába kerültem. Az akkori igazgatóm a tiszaörsi származású Petruska Imre volt. 1984. január 19-én megszületett a lányom, aki aztán 2012. október 9-én megajándékozott a nagymamaság élményével egy tündéri olasz-magyar koprodukciós kislegény személyében.
S bár sok-sok km-re élünk egymástól életem olyan színfoltjai ők, amiről csak rajongva, felső-fokon tudok beszélni.
Az iskolaösszevonások időszaka az én munkahelyemet sem kerülte el, így a tevékenységem a város másik iskolájában, a Dózsában folytatódott. A nők negyvenéves korkedvezményes nyugdíját igénybe vettem 2019-ben. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen elszakadtam volna a pályától. S bár jóllehet, időközben visszaköltöztem a szülői házba, Tiszaörsre, visszajárok dolgozni Kunhegyesre. Az elmúlt időszakban folyamatosan részt vettem kisfalunk kulturális életében versekkel, prózákkal. Tagja vagyok a Népdalkörnek. Megtanultam videókat szerkeszteni, így a felolvasásaimat tudom „bedolgozni”. Ezek a Youtube-on megtalálhatóak. Ez év júniusa óta az Art’húr Irodalmi Kávéház egyik szerkesztője vagyok, keddenként jelennek meg írásaim. Ami pedig kitekintést ad itthonról: felolvasásaimmal különböző könyvbemutatók műsorát színesítettem. Ezen tevékenységem kapcsán sok emberrel találkoztam az elmúlt pár évben, kötődtek barátságok (hátralévő) életre szólóan. A pandémia természetesen ebbe is befigyelt, de épp a közelmúltban indított honlapom Tün(d)emények (https://jokulata.wixsite.com/ttunde59) kapcsán gyűjtöttem össze, hogy az elmúlt nyár során: - Balatonszárszón, a „Vers a strandon” című rendezvényen olvastam fel, (ahol a híres Vers Utca egyik hallható közreműködője is vagyok tavaly óta Aranyosi Ervin: Hogy mit dolgozom? című művével) - Zeleméren Florans Matias A kiválasztott című könyvének bemutatója - Debrecenben az Irodalmi Alkotók körének könyvbemutatója - Gyulán részese voltam egy nemzetközi, székely-magyar fesztiválnak - Kalocsán Ahmed Amran könyvbemutatója
- az egri Gárdonyi Géza Színházban egy verseny helyezettjeként Gyurkovics Tibor Feleselő című versét adtam elő
- februárban két hangoskönyv készült a közreműködésemmel - Tiszaörsre költözése után bekapcsolódott a falu közéletébe, verset mond a községi rendezvényeken, énekel a Dalkörben
Megállapíthatom, hogy nem volt eseménytelen, és talán méltán lehetek büszke erre a tevékenységemre. S ami nem mellékes tény, hogy mindezen helyeken Tiszaörs is „ott járt velem”
Végül az alábbiakban összegezném ars poeticam: Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei kis faluban, Tiszaörsön élek, negyven évig tanítóként dolgoztam. A szépirodalmi művek felolvasását ugyan saját szórakoztatásomra kezdtem, ma már elsősorban a kortárs irodalmat igyekszem támogatni vele. Nem szeretem a korlátokat, a népballadáktól kezdve a klasszikusokon keresztül a mai vers- és prózavilággal egyaránt szívesen foglalkozom. Nagyon fontos számomra a fiúunokám - jóllehet ezer kilométernél is messzebb él tőlem -, és természetesen barátaim, akiktől sok támogatást kapok. Török Tünde ny. tanítónő eseményekben gazdag élettörténetét szerkesztette és közreadta:
Hajnal Imre 2021. decemberében
Comments