Gondolkozós percek a tűz kapcsán
- Dávid Rozványi
- 5 days ago
- 2 min read
Mióta hírét vettem, nem megy ki a fejemből!
Körülötte forogn(t)ak a gondolataim, éreztem, hogy kikívánkoznak az ujjaimból, de egyre csak kerestem és nem találtam a hogyanját!
Mennyire félelmetes lehetett a közelében, ha engem, onnan sok-sok km-rel távolabb is leírhatatlan riadalom jár(t) át!
Hallani a pattogó, forróságot ontó tüzet, szagolni a tűzoltók munkájának eredményeképp maradt csak füstöt - egyik sem olyan, amire az ember tudna szomorúság nélkül gondolni. Ember nincs, akinek minderre el ne szorulna a szíve vagy még jobban nem zakatolna benne a félsz, a riadtság!
A fürdő problámájából ki sem gyógyulva itt egy újabb megrázkódtatás. Sok ez egy ilyen kisközösség életében!
Hogy személyi sérülés nem történt, hogy megmaradt a kápolna, a stációk - hála érte!
A megoldást illetően fogalmam sincs, csak azt érzem, meg kell menteni egy ilyen újabb helyzettől mind ezt a részt, mind a falu bármely szegmensét.
Kell, hogy legyen valamiféle megoldás!
Talán a kápolnás temető elhanyagolt részeinek felszámolása...
A bármikori katasztrófától ez sem menthet meg, tudom, de lehetetlenség, hogy ne lehessen kezdeni semmit!
Sajnos a jelen időjárás, ez a borzalom forróság folyamatosan rettegésben tart mindenkit. Legyen szó a távoli vidékek erdőtüzeiről pont úgy - mint a tegnap szerzett élő megtapasztalásokról!
Határon innen és túli írói eseményeinken szinte kivétel nélkül szóba kerül a kápolnadomb, a hozzá írt Rozványi vers mindig elhangzik.
Borzasztó lett volna, ha legközelebb csak múlt időben mesélhetnék róla!
Itt az elmúlt félórában egy elég kiadós eső áztatta a földet.
Mi más is lehetett volna első gondolatom, mint a kisfalum, a tegnapi tűzeset, az általa előjött érzések...
Az első pár csepp kitartóbb esésre váltásának pillanata volt, amikor egyszerre elindultak az ujjaim a klaviatúrán.
Csaknem pont úgy, ahogy az eső...
2026.07.31.
Comments