2021. december 5-én, Advent második vasárnapján Rozványi Dávid volt Tiszaörs vendége.
Örömmel vettem a készséget, amellyel Vona Tímea, a MűvHáz vezetője állt a találkozó megszervezéséhez. Alapos, minden részletre kiterjedő munkát végzett, ahogy ezt a családias hangulatú rendezvény résztvevői értékelték is. Jó érzés volt a várakozás napjaiban egy elmélyült beszélgetés részese, közreműködője lenni a téma iránt fogékony íróval. Rozványi Dávid személyében egy művelt, nagy tájékozottsággal bíró alkotó EMBERt ismerhettünk meg. Különleges élmény volt számomra a Boldogságbolt közös interpretálása. Tartalmas, lélekemelő órácskát töltöttünk együtt.
A beszélgetést követően együtt gyújtottuk meg a II. adventi gyertyát:
A Vona Tímea vezette beszélgetést szerkesztett változata alább olvasható:
Mi vitte rá az írásra? Kiknek ír? Melyik a legismertebb műve?
Azt hiszem, az írás a családi örökségem része. Apai nagymamám családját Trianon után deportálták Budapestre, mindenüket hátra kellett hagyniuk, s nagymamám, hogy kis mellékkeresethez jusson, meséket írt a magyar rádiónak. Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartozik, amikor vasalás közben mesélt nekem a gyermekkoráról, elmondta a régi meséit, vagy régi francia regényeket emlékezetből. Édesapám, bár műszaki területen dolgozott, sohasem hagyta ki, hogy esténként legalább pár percre ne üljön le mellénk mesélni. Talán ezt a mesélési sort folytatom én is és ezért fontos, hogy meséljünk gyerekeinknek.
Pedig a pályám nem így indult. Ha valaki utána néz annak, milyen könyvek jelentek meg a nevem alatt, elsősorban közgazdaságtani és marketing könyveket fog találni, ezek közül többet még ma is olvasnak és idéznek az egyetemeken, de ezeket inkább csak a szakmai közönség ismeri.
Talán ez volt az ujjgyakorlat az irodalmi alkotásokhoz, de az első szakmai könyveim után jó másfél évtizeddel kezdtek terjedni szépirodalmi műveim az interneten.
Kiknek írók? Jó lenne azt mondani, hogy minden jóakaratú embernek, de nem lenne igaz. Nekem mindig szükségem van konkrét személyekre, akiknek el akarok mondani egy számomra fontos igazságot. Érdekesség, hogy legnépszerűbb írásaim mind olyanok, amiket egy-egy konkrét személy kérésére, vagy kérdésére írtam.
A legismertebb művem, amiről a legtöbben ismernek a Boldogságbolt, ami már több mint egy évtizede kering az interneten és a közösségi médiában, adják elő iskolákban, baráti közösségekben, színpadokon.
Miért jött el Tiszaörsre? Mi fogta meg a helyben?
A Tisza és a Tisza-tó mindig nagyon izgatott, egyszerre idézi fel a vidéket, ahol élek, és egyszerre igézően idegen. Felnőttkoromig el sem tudtam volna képzelni az Alföld szépségét, de azt hiszem, természetes, hogy mindenkinek a szülőföldjének tájai nőnek igazán a szívéhez. Amikor azonban felnőttként elkezdtem ismerkedni a síkság vidékével, felfedeztem a varázsát.
Tiszaörsre Tündén keresztül találtam rá: alkotói ismerettségünk során szóba került a falu, s ahogy utána olvastam, utánanéztem, egyre több kincsét fedeztem fel. Ha a kincsek sorát nézem, amik megérintettek, kettőt emelnék ki: a kunhalmon álló temető kápolnát és a falu 56-on múltját. Amikor ide készültem, elolvastam a Tiszaörsi Községi Forradalmi Tanács ülésének jegyzőkönyvét, 1956. október 29-éről és abban találtam egy nagyon fontos mozzanatot: a sok sürgető és fontos intézkedés mellett hoztak egy nagyon fontos határozatot is: vissza kell állítani a régi ünnepeket[1]. Mert szabadság és teljes élet csak ott van, ahol tudnak ünnepelni, ahogy az Írás mondja: „Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!”[2]. Talán ez a gondolat, ami különösen ráerősít a mai napra: tudunk ünnepelni itt, Tiszaörsön és tudjuk várni az ünnepet az adventi gyertya meggyújtásával. És ez az, ami a lelkemben összeköti a falumat, Solymárt Tiszaörssel, mi is ugyanígy ünnepekkel szegélyezzük az adventi vasárnapokat.
Mit jelent Önnek a hit?
A hit, nekem a kereszténység, egyszerre jelenti az örök tant, ami több ezer éve a reményt jelenti az emberiségnek, egyszerre jelenti, hogy sohasem vagyok egyedül, hogy mindenhol otthon vagyok a világban, de azt is, hogy kijelöli az utamat, meghatározza a helyemet a világban és a küldetésemet. És valahogy, akármiről is írok, a hit az alapja mindennek.
Ma az irodalom és egyáltalán a művészet alapvetően probléma-központú, a rossz bemutatására törekszik, de megfeledkezik a legfontosabbról: a megoldásról, a Megváltásról. Hiszem, ha nem mutatunk utat a jóra, ha nem beszélünk a jóról, csak félmunkát végzünk.
Mit jelent Önnek az Advent és a karácsony?
Emberként, vagy íróként? Emberként az egyik legszebb és legfontosabb ünnep az év során, de vallom, hogy a Karácsony csak akkor lesz igazi, ha előtte megéltük a készület idejét, az Adventet is. Azonban íróként azt mondom, hogy a Karácsony a legnagyobb kihívások egyike, hogy elkerülve a giccses és felszínes érzelmeket, az igazi lényegéről tudjunk beszélni. Természetesen fontos, hogy egy napra a béke, a szeretet, a gyertyafény töltse be a szívünket, de legalább ennyire fontos, hogy a Karácsonyt csak a Húsvét tükrében tudjuk értelmezni, mert akkor nem egyetlen boldog napja lesz az évnek, hanem a boldogsága kiterjed minden napra – még a hétköznapokra is.
Miért fontos az irodalom a XXI. században?
A kérdés fontos, de először vizsgáljuk meg általánosabban: miért fontos az irodalom, a művészet? Önmagáért, a csillogó szavakért, a szépen megformált anyagért vagy hangokért, vagy azért, amit közvetít? Nekem a válaszom, hogy az irodalom nem más, mint a szavakba öltöztetett gondolat. Kiemelheti a gondolat szépségét, fontosságát, de csak szolgálja és nem ura a gondolatnak. A gondolatnak, az Igének, ami öröktől fogva van és Karácsonykor arra emlékezünk, hogy testté lett. Ha az irodalom szempontjából nézzük, talán nincs értékesebb szöveg, mint Szent János evangéliumának első szavai: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” – egyszerű szavak, mégis tökéletesen adják vissza a legmélyebb igazságot.
Azt hiszem, a kérdésre a válaszom, hogy az örök és változatlan igazságot kell közvetítenie az irodalomnak a XXI. században is, mint bármikor korábban, de meg kell újítania nyelvezetét és formavilágát.
Ha a mai estén mindenki csak egy gondolatot tud hazavinni az itt elhangzottakból, már érdemes volt megtartanunk ezt a beszélgetést. Ha egyetlen szót sem jegyeztek meg a vendégek, de született bennük egy új gondolat, ami által erőt nyertek, már érdemes volt.
Lehet, hogy száz év múlva már senki sem emlékszik a nevünkre, vagy arra, hogy miket tettünk, alkottunk, az esetemben: írtam, de ha akkor is azokat az értékeket vallják, amiket örökbe kaptunk és megpróbáltunk továbbadni, azt mondom, érdemes volt.
Rozványi Dávid verse Advent második vasárnapjára
[1] bővebben: http://vfek.vfmk.hu/00000034/013.html [2] 89, zsoltár
Nagyon köszönöm a remek összefoglalót, nagyon jó volt ott lenni! Dávid