Gondolkozós percek a virágok kapcsán

Anélkül, hogy kisebb-nagyobb aranyigazságokat szavalnék ezekről az illatozó (vagy nem!) élőlényekről abban azt gondolom megállapodhatunk, hogy kevés dolog van a világon, ami hamarabb mosolyt csalhat az ember arcára, mint ők!

És itt legyen szó arról, ha adjuk, ha kapjuk vagy épp csak elsétálunk mellettük!

A maguk némaságával náluk hangosabban szinte semmi nem tudja az embert megszólítani.

Hitelt érdemlően képesek hirdetni valami olyat, ami amellett, hogy sok más csatornából zúdul ránk, mégiscsak pl. az előbújó hóvirágnak, primulának, krókusznak a privilégiuma kijelenteni, hogy igen, eljött, megérkezett!

A kellemes meleggel simogató napocska aztán felteszi a pontot az i-re, miszerint itt a tavasz!

Na, jó, én is le tudom betűzni egyik kedves emlékem felemlegetve a Zengő ABC segítségével:

T- ücsök tarlón hegedül

A-ranyalma ághegyen

V- ércse vijjog délelőtt

A-ranyalma ághegyen

SZ- ilvagára szarka száll

És valóban sehol nincs az a bizonyos i, aminek a pontját emlegettem.

Nem úgy a KIKELET szóban, amely sokkal inkább körülírta mindazt, amit a ma délelőtti séta közben éreztem!

S hogy ezek az aprò gyönyörűségek még mennyi-mennyi mindent eszembe juttattak!!?

Adós vagyok még azzal is, hogyan jött ide a Zengő ABC?

A lányom korán megtanult olvasni.

Nagyjából ovis középső csoportos volt, és az egyes szavakat Móra Ferenc csodás soraival betűzte le. Momentán, ha a tavasz szó került elé, akkor az ezzel a módszerrel történt!

Ahogy magát a Móra verset nagyon korán fújta kívülről, úgy a hónapok neveit is. S persze “olvasta” is a naptárból, ment is remekül, míg valami technikai malőr be nem figyelt, mondjuk összeragadt két lap!

Egy ilyen alkalommal aztán, hogy megvigasztaljam, leálltunk az év első hónapjánál, s kértem, ne mondja végig az egész sort, csak a legelső szót!

Nem pikpakra, de eljutottunk a “Jó az anya, jót akar-tól a “jó” szóhoz!

Hogy anya tényleg jót akart akkor is, ebben tuti biztos vagyok, ő meg hajthatatlan volt a tréningben - a konok kun és az én részben Felvidékről származó létem kitartó vonások ötvöződésének remek mintapéldánya lett ez a gyermek, tart mai napig is, tehát ez már nemigen múlik el belőle bárhol is éljen a nagyvilágban!

Szóval nem adta fel, és én nem állítom, hogy ez a legrövidebb módja a hangokra bontásnak!

A j-t hangoztatás után következett annak a bizonyos hónapnak a második, vagyis az “Aranyalma ághegyen”, amelyből nekünk csak a legelső hang kellett.

Ergo következett újra a hangkereső mizériánk! Szabad hitetlenkedni, attól még ez így volt!

Nem nyújtom ezt a rétest tovább, de a mai napig előttem az arca, ahogyan felragyogott - talán pont úgy, mint na a napocska! - ahogyan a “j” és az “a” összeálltak “ja”- vá!

S mert igazi jófej kiscsajszi volt, és tudta, hogy bár vannak még jével kezdődő hónapjaink, secperc alatt ki is zárta őket, mert azok a “vesszős Uccu, csípd meg, hóha, hó!” betű(!)-vel kezdődnek!

Innen aztán már csak egy ugrás volt, hogy felkiáltson: “Anya, ez az én hónapom, a január!”

Hát így kalandoztunk a betűk között a hangunkkal valamennyit, amíg egyszer csak egy betű tényleg egy hanggá is lett!

Talán pont ez az év volt, amikor margaréta szeretett volna lenni a farsangon - szóval itt is feltűnik a virág, ahogyan ballagóként egy igazán frappáns beszéddel búcsúzott a végzősök nevében - gyönyörű virágokkal a kezében.

Aztán persze, hogy felidéződnek még további virágos események is.

Többek között az a 25 szál rózsa, amely az ő éveinek száma volt az én kétszerannyiadik születésnapomkor.

Ennek külön érdekessége, hogy bár már itt élt, de az akkortájt induló csomagküldők éledezése folytán a virág küldése is lehetséges volt.

S persze, hogy emlékezetes az esküvői csokra, amely akkor egy tüneményes kis virágszál kezében landolt.

Aztán elérkeztünk a ma reggelhez!

Mire a szobából előkerültem - na, jó, nem hajnal volt! - már ott díszelgett az asztalon az ízléses tavaszi összeállítás - ami nála nemcsak a nap okán, itt egyébkor is virágzik az asztal!

Ha keresném az írgatnékom legmotiválóbb okát, nyilván dobogós szerepet kapna Gabri mai képeslapjának minden betűje - mind mint megannyi szál virág!

“El sem tudom mondani…- így kezdte

Virágok! Életünk virágai!

Mennyi kedves üzenet, mennyi csodát, hány emléket hordoztok!

2026.03.08.