Gondolkozós percek a visszatérés kapcsán

Ahányszor csak hazaérkezem hosszabb- rövidebb útjaimról a sor elején van, hogy “meglátogatom” szeretteimet: szüleim, nagyszüleim, anyukám öccse.

A nagybányai bemutató után vendéglátóink jóvoltából egy mesebeli rózsacsokor is “hazakísért”.

Egy napig itthon is gyönyörködtem bennük, ma pedig kivittem a temetőbe.

Természetesen megírtam Sándornak, hogy mi lett a három tűz piros rózsa sorsa.

Ezt persze a rá jellemző kedves szavakkal vette tudomásul.

Visszafelé jövetben - ahogy legtöbbször - ma is megcsodáltam kisfalum a kápolnadombról.

Amerre csak járunk rendszerint mesélek erről a helyről, és bemutatom Dávid Tiszaörsi titkok kápolnája című versét.

Így volt ez csütörtök este is.

Ugyan már a százötvenhez közelítenek írói eseményeink, s ha nem is minden alkalommal, azért meglehetősen sokszor hangzottak el ezek a sorok, még mindig elszorul a torkom a vers utolsó szavainál.

Ma, ott fenn, a “kicsiny kápolnánál” az a pillanat újra felidéződött bennem…

További képek ide kattintva érhetők el

2026.06.07