Túl egy tartalmas időszakon, amelynek lassan teljes nyugalommal adhatjuk a „NYÁR” keresztnevet, az utóbbi pár nap történéseinek leszek a krónikása, kedves Olvasó.
Ha úgy érzed, tarts velem, de ha más jellegű „fíling” törne rád hát legyen, elfogadom azt is.
Szűkebb hazám augusztus végi programja immár tizenegyedik éve a Veterán motoros találkozó.
(Az elmúlt két évben úgy adódott, hogy az ekkortájt aktuális születésnapomat a szeretteim közelségében tölthettem, az idén az élet másképp gondolta. Ám idén szeptember 7-től indul a boldogságos két hetem.)
Egész napos „szolgálat” volt, aminek csaknem az utolsó percéig igyekeztem is tevékeny részese lenni. Sok ember kitartó, szorgalmas, önzetlen munkájának eredménye volt ez a szombat - remélhetően - sokak kikapcsolódását elősegítendő.
Most nem ecsetelném a sztárvendég együttes - jó ideje Cipő nélkül regnáló – produkcióját.
Leszögezném mégis: arról nem szabad/illik megfeledkezni, hogy egy helyre való (f)eljutáshoz kinek a „hátán”, pontosabban megfogalmazva, kinek a támogatásával sikerült is felérni.
Igen bizony, gondolok itt pl. az énekesszpíker kiszólásaira!
Pontos adatokkal nem tudok szolgálni, de szép számmal kerültek mind járművet felvonultatók és szórakozni vágyó látogatók a rendezvényen nemcsak a közvetlen környékről, hanem jóval messzebbről is.
Szombat elmúltával az én személyes programom ezzel nem ért véget mondhatni ezeréves barátságomnak hála – főiskolás barátnőmék látogattak meg, így a vasárnap is kellemes napot ígért.
És hát persze, hogy nem is történt másképp.
A szervezést megelőzendő olyan objektív tényezőket kellett figyelembe venni, mint pl. azt, hogy másnap már hétfő, de ők, akik kötöttségeiknek elkötelezve lévő emberek, meg akarnak felelni azoknak is, szóval, ne menjünk túl messze.
Azután amire még figyelni kellett: a nyári hőmérséklet még nem engedett azon elhatározásából, hogy hőfokilag igyekezzen csúcsot dönteni, ergo legalább néhol legyen árnyas az út.
És hát nem utolsó sorban jó lenne kis társaságunk egyik tagjának valami újat mutatni!
Így esett választásunk a tőlem 14 km-re elhelyezkedő Tisza-tó „fővárosának”, Tiszafürednek, pontosabban a hozzá tartozó Tiszaörvénynek – számomra rengeteget jelentő – kikötőjére.
Hihetetlenül nagyszerű pillanatokat adott ez a kirándulás.
Minden rezdületében ott voltak a költő gyönyörű sorai. Az én világomban fontos egy szerzemény megítélésében, hogy az mennyire mutat előre – jóllehet a költő saját érzéseit fogalmazza meg.
Wass Albert: A nyár ment át az erdőn című verse ennek az elvárásnak mondhatni százszázalékosan megfelel!
Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.
Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
„A Nyár! a Nyár! a Nyár!”
A Nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.
A bükkön ajkán elhalt a beszéd.
Szél megtorpant. Madár elhallgatott.
Csak a patak szíve zakatolt
nyugtalanul, rémülve, akadozva.
A Nyár ment át az erdőn,
s amerre elhaladt:
a néma erdő döbbent katonái
tisztelegve álltak sorfalat.
A fentebb bemutatott helyszín négyévszakos program - ennélfogva még nagyobb szeretettel ajánlom a kedves Olvasók figyelembe!
コメント