„Ha táncolsz, élsz…ha élsz, táncolsz.” (Heidi Groskreutz)
Nos, én nagyon szeretek, de nem tudok! Gondoltam hát egy merészet: „irodalomul” táncolok! Ma három verset, egy apevát és egy prózát hoztam kortárs szerzőktől. Mindannyiuk munkássága figyelemre méltó. Csakúgy, mint a verseket illusztráló festmények is.
Csép Rózsika: Flamenco táncos
Felcsap a tűz a lány körül, Izzik a teste, vörös láng nyaldossa, Szoknyája viharos felhőként kavarog, Fénylő tekintete, áthevült, ragyogó. Kecsesen karjának lengését követve Csípőből mozdul, ritmusra imbolyog, Magasba lendülő karívén fordul, Látványán vágy lobban férfiak szívén. Sugárzó hajlatán siklik a szem, M egállás nélkül vonaglik, hajlong, Ritmus tüzétől érzések füstje, égbe kiált. A teremtés érzéki táncát ropja, Míg fülében cseng a taps, s a gitár. Egyszerre véget ér, csitul a hang, Álló parázsként megáll a lány, Tűzszobor testéből, tűzpára száll.
„Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.” Müller Péter
„A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.” (Kiss Judit Ágnes)
Gősi Vali: Az utolsó tangó
Recsegő gramofon szól s az éjen füst, zene, izzadság örvénylik át, elcsattan néha egy csók valahol, szelíden vegyül a fénnyel a vágy. Hosszan kortyolva az éj aranyát, egymáshoz simul egy szerelmes pár, míg légies táncban ring a pulton egy üres üveg s két viszkis-pohár...
...Ziháló mellkasban ritmus remeg, ritkul a szívdobbanás, megriadt csend csitul, néha fáj, néha szúr, mi ez a lárma... mi ez a furcsa mellékzörej? Szólít egy hang... - már nem idegen; andante...! lépésben...? Megkéstél... – inted le, hív még e különös élet-zene; divertimento...! Élsz még... – bravó! Legalább utolszor hallgass bele suhanó léted nesztelen' tűnő perceibe! ...
Bent szól még – bár gyengébb – a meg-megrezzenő, halkuló lélek-zene szív-hangszerelte lágy üteme. Néha már csendre int – largó! – lassíts! – de amíg dobban a szív, addig csak lépdelj, táncolj, légy vidám és boldog, akkor is, ha ez az utolsó, félholt tangó! Járd hát – allegró! Szorosan öleld még át életed utolsó, nagy táncosát, simuljon el veled léted andalgó, utolsó perceiben, amíg a Mester majd végsőt int, és megint egész a földig hajol, s a közönség felállva tapsol és tombol! ...és csend... largó... fölötted már rekviem szól.
„Megkérdeztem egy táncost a tangó titkáról. Azt mondta: „A férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik.”
Ugyanezt megkérdeztem a társától, egy szép és okos táncosnőtől is.
Azt felelte: „Jól mondja a párom, ez tényleg így van. Csak a szavaink mások. Az igazi férfi nem parancsol, hanem irányít. És a nő nem engedelmeskedik, hanem bízik a férfiban.”
Olga Beliaevo orosz festőművész olaj/pasztell festménye: Flamenco táncos
Irén F. Csapó festőművész Tangó című alkotása
2021.08.03.
Comments