Gondolkozós percek a fák kapcsán

Ausztriából pénteken kora este érkeztünk vissza. Ennek örömére mi Cukival “futottunk" egy kört, majd a továbbiakban még csak az ablakon sem néztem ki, nemhogy kimentem volna az utcára. Szombat reggel aztán még nagyobb volt a meglepetés ébredéskor! Na, jó, tél van, nem kellene csodálkozni azon, hogy esik a hó! Azt nem mondhatom, hogy baromi gyorsan indultunk sétálni, mert már 10 óra is elmúlt, mire hajlandó volt a Négylábúak Gyöngye hámba hajtani a fejét. Az irányt - ahogy elutazás előtt is rendre - az erdő felé vettük. Már az odavezető úton is csak ámultam-bámultam a természet mesterművén: festeni nem lehetne gyönyörűbbet a tájnál, de még inkább a fáknál. Mindőjük más és más lett, pedig a részeikben túlságosan nagy eltérés nincs! És már vissza is kúszott a fülembe ahogy a gyerekekkel hajdanában kórusban mondtuk környezetismeret órán: "Gyökér, törzs, gally, levél - jegyezd meg, hogy a fa vagyok én!" Ugye, amikor a levelek jelen vannak az életükben, akkor azért nagyban segítik a beazonosításukat, no és hát a törzsek is mutatnak eltérést egymástól! Itt most így hóval megrakottan kettő nem tűnt egyformának – még ha fajtájukat illetően meg is egyeznek! Álomszépek! Vonzzák, egyenesen hívják az embert, hogy hozzájuk érjen! Hát így voltam én is! Mit számított, hogy a nyakamba hullt ágaikról a friss puha hó, vagy hogy átölelve ott a nyomuk a kabátomon! Gyönyörű volt világosban, meseszép este! Így mindkét napszakból hoztam képeket."A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre….” (Kahlil Gibran) Néhány, általam megszólaltatott fa vers és próza jutott eszembe már ott a hóban lépdelve. Ez a gondolat aztán egész nap velem volt, és közben várakoztam egy a témához kapcsolódó feldolgozás engedélyére. Mindegyik alkotást másért szeretem, másért számítanak kedvencnek! Közös a téma, hiszen mindegyik főszereplője a fa, de egymástól nagyon eltérő stílusban íródtak. Ezzel együtt mély emberi gondolatokat közvetítenek.

„A fák (...) az élet, a megújulás, a tudás és az öröklét szimbólumai. Annyi mindent mondanak róluk. Az idő fája. Az élet fája. A tudás fája. A világfa. Jelképezik magát az embert, de az emberi életutat is: növekednek, virágba borulnak, termést hoznak, végül megöregszenek és meghalnak. Végigkísérik az emberi élet állomásait, készül belőlük bölcső és koporsó is. Ugyanakkor a hosszú életű, hatalmas fák évről évre megújuló lombjukkal, viharoknak ellenálló életerejükkel és holtig való növekedésükkel az időt és a múló időt legyőző életet testesítik meg." (Réczey Kata)

2025.01.04.