Gondolkozós percek a születésnap kapcsán
- Dávid Rozványi
- Apr 8
- 2 min read
Április adta és vette el, négy nap különbséggel
A kegyetlenebb dátum is ott él az ember szívében, kitörölhetetlenül…
De hogy voltam neki, és ő volt nekem mindent felülír!
Születésnapja okán emlékezem meg édesapámról!
Rendkívül jó kiállású fiatalember volt.
Ennyi szeretet, vidámság, jókedv, segíteni akarás nem sokak sajátja, azt gondolom.
Mondom ezt úgy, hogy tudom, senki sem hiba nélküli!
Messziről került ide hozzánk, és én áldom azt a gondolatot is, amelynek hála rátalált anyukámra, hogy velük hárman családdá lehettünk!
Jónéhány éve kaptam Vadász Gyuritól a mellékelt történetet, melyért ma is nagyon hálás vagyok, és nagyon köszönök!
Egy kis ízelítő arra nézve, milyen (is) volt az én apukám!
"1957-et írtunk. Elég zűrösen köszöntött be a tavasz. Én akkor 3. osztályos voltam. A problémák március 15-ével kezdődtek. Ebben az emlékezetes időszakban nem igazán tudta, vagy inkább merte elmondani senki, hogy ez most ünnep vagy sem. Előtte való napon, csütörtökön, nem egészen hivatalosan kihirdették, hogy másnap 9-kor ünnepség lesz. A problémát az időjárás megoldotta. Olyan hófúvás kerekedett, hogy alig tudtam az iskoláig elbotorkálni. Pály Gyuri bácsi az iskola előtt havat lapátolva nevetett rajtam, hogy ilyen időben nem lesz itt semmiféle ünnepség. Másnap már a hó kezdett is olvadni és hamarosan beköszöntött az igazi tavasz.
Jött a Húsvét. Mivel 56 októberében sok kieső nap volt az iskolában, valószínűleg helyi rendelkezés, húsvét hétfő tanítási nap lett. Hát nem igazán örültünk ennek az intézkedésnek, de mit lehetett tenni. Az elmaradt locsolkodásból származó jövedelem kiesés mellett az az egy szabadság meg vonása érzékenyebben érintett bennünket. Szerencsére 2-3 tanóra után haza mehettünk az iskolából. A mai Bem J. utcán a pocsolyánál jártunk amikor a Bacsó B. utca sarkán feltűnt két ünneplőbe öltözött fiatalember. A kertek közepé táján találkoztunk velük. Köszöntünk nekik, ahogy az illik. Ők megállítottak bennünket. A szó szóló az alacsonyabb volt.
– Hát ti gyerekek, honnan jöttök?
Szomorúan közöltük a tényeket.
– Mi tanultatok vagyunk. Ki tudja elmondani, hogy mit tanultatok ma az iskolában? – kérdezte a fő tanfelügyelő.
Meglepődöttségünkben csak lestünk egymásra, de vettem a bátorságot és elmondtam: – Ma a körről tanultunk.
– Mit tanultatok a körről?
– A kör egy olyan síkidom, melynek kerületének valamennyi pontja egy adott ponttól, a középponttól azonos távolságra van. – hadartam gyorsan.
– Na és hogy számítjuk ki a kör területét és kerületét?
– Mi még csak harmadikosok vagyunk, ezt még nem tanultuk. – válaszoltuk kórusban.
Nekem a feleletért kezembe nyomtak 1 Forintot és néhány útravaló jó tanáccsal elbocsátottak bennünket. Mi elkezdtünk tanakodni, hogy kik lehettek ezek? Kicsit zavaró volt, hogy Baranyai Endre ott lakott a Bacsó B. utca sarkán és talán tőle jöhettek. De megbeszéltük, hogy mintha az egyik a Szelák-féle boltból, a másik pedig a szövetkezeti nagy boltból (akkor így hívtuk) ismerős lenne. Egy 8-9 éves gyerek nem igazán kötekedett egy felnőttel és ez illetlen is lett volna.
Később mindketten közismertek lettek a faluban. Letelepedtek, családot alapítottak, ott élték le életüket. Mikor felnőttem és a közöttünk lévő korkülönbség veszített jelentőségéből, közelebbi kapcsolatba kerültem velük, főképp a fő tanfelügyelővel. Elmeséltem nekik ezt a számomra kedves kis történetet, de ők nem emlékeztek rá. Csak annyit mondtak, hogy – Hát igen, benne voltunk minden buliban.
Nos Tündi! Felismered a két mókás ál tanfelügyelőt?
Ui: Elnézést, hogy ilyen bő lére eresztettem a történetet, de jól esik visszaemlékezni ezekre az időkre."
2026.04.08
Comments