Első utam mi sem nyilvánvalóbb hozzá vezet.
Orgonát viszek neki, amelyet bár én ültettem már, de ide, az ő háza/házuk elé!
Milyen a sors láthatatlan keze, épp ma az iratai között keresgélve találtam rá ennek a háznak az adás-vételi szerződésére.
(No és az én Életem Értelme folytatásának névadójára szóló meghívójára, merthogy édesapám mindent nagyon gondosan "leiktatott" egy felcimkézett borítékokkal teli dobozba, ahogy ezt a kedves meghívót is).
Itt valaha egy bolt üzemelt, amiről a helytörténészek -számomra egyik klasszikusa, + Imre mutatott fotót először bolt mivoltában.
Örök hálám és egy szál orgona a sírjára ma is érte.
Szóval innen viszek apukámnak virágot. Az orgona bokor "érdekessége": úgy ültettem el anno, hogy a padról, amelyen utolsó éveiben gyakran üldögélt jól látható legyen.
Tudomásom szerint egyik kedvence volt ez a többszínben is pompázó illatos gyönyörűség. A kerítésen belül még apukám honosította meg ennek a kedves virágnak a tömött fehér változatát.
Édesistenem! Mennyi emlék egyetlen nap kapcsán!
Mégha
"Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el."
További képet ide kattintva érhetők el!
2024.04.08.