𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑫𝒊𝒄𝒌𝒆𝒏𝒔től az idézet:
„Vannak, akik azt állítják, hogy a hármas bűvös szám, mások a hetest tartják annak. Pedig egyik se az, higgye el, fiam. Az egyes, az a bűvös szám...."
Kinek a szívét ne melengetné meg az első tanítónéni, az első szerelem, az első autó, az első munkahely, az első találkozás emléke? Mindegyiknek van egy különös varázsa.
Szalay Józsefné/Erzsi néni, az első tanítónénim
Szabó Lőrinc soraiban az érett költő emlékezik első versének születésére, amikor a valós világ és a költői létezés egyetlen élményként jelent meg a számára.
𝑺𝒛𝒂𝒃𝒐́ 𝑳𝒐̋𝒓𝒊𝒏𝒄: 𝑨𝒛 𝒆𝒍𝒔𝒐̋ 𝒗𝒆𝒓𝒔
Első versemet egy nyári napon írtam, a hortobágyi vonaton. Magam voltam. Dél. Tücskök. Vad meleg. Durúzsoltak, álltak a kerekek. Vártunk. Döcögtünk. Ett az unalom. Ohatnál végigdőltem a padon, úgy kábított már a tücsökzene meg a sínek egyhangú üteme. Így lesz ez Balmazig, Debrecenig? Ásítoztam. Dúdoltam valamit, valami zsongót: zsongott, kattogott vonat és világ. S egyszer csak, ahogy rakosgattam a ringó szavakat, rímbe kattant bennem két gondolat. Ez felébresztett, mint valami vicc. Vers? Nagyot néztem. Hogy is volt csak? Így? Egész jó játék. De fog menni? Ment!... Felfrissülve értem el Debrecent.
Vannak aztán az évente visszatérő elsők: az első hó (ebben a kánikulában még emlegetni is hűsítő), az első gólya, az első hóvirág..és ami engem különösen megfogott az idén, és mert nagy rajongója is vagyok: az első napraforgóvirág.
𝑷𝒂𝒖𝒍𝒐 𝑪𝒐𝒆𝒍𝒉𝒐: "A napraforgó mindig napraforgó marad, akkor is, ha még nem tudod megkülönböztetni a többi virágtól. Bármennyire is szeretnéd, nem változtathatod sem rózsává, sem tulipánná, országunk jelképévé. Ha meg akarja tagadni önmagát, csak megkeseredik és már életében halott lesz. Ezért tanuld meg derűs nyugalommal követni a sorsod, bármilyen legyen is."
Jóllehet mai témául az elsőket választottam, gondolataim közé befurakodott az „utolsó” is. Nem lehet nem szót ejteni róla. Segítségül hívtam 𝑴𝒖̈𝒍𝒍𝒆𝒓 𝑷𝒆́𝒕𝒆𝒓 sorait:
„Mit jelent az, hogy utolsó? Azt, hogy sohase felejtsd el ezt a pillanatot! Amíg átrohansz az életeden, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. De amikor tudod, hogy ez most az „utolsó”, a kép megáll, óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod utolsó pillanat lesz. Minden igazi vacsora: utolsó vacsora. Minden igazi beszélgetés: utolsó beszélgetés. Minden ölelés: utolsó ölelés. Az „utolsó” szent fogalom. Arra figyelmeztet, hogy gyönyörködj a színes szappanbuborékban – mert szétpattan.”
2021.07.13.
ความคิดเห็น