Gondolkozós percek a “beengedés” kapcsán

Eszembe jutott a kismalac esete a farkassal.

Hogy azért-e, mert Cuki néha tényleg olyan ijesztően tud “rámorranni” az emberre, hogy azt hihetni farkassal van dolga, vagy a hideg, vagy a hó a motiváló, de tény, találok párhuzamot!

Törzshelyének számít a vendégszoba ágya.

Amikor nincs vendég, hát nincs zavaró tényező sem abban, hogy ott álmodjon békésen.

Egyébként az egész nagy ház minden szintjén álomra tudja hajtani azt a cuki buksiját.

No, ezt gyakorolja is mondhatni nap, mint nap.

Tegnap napközben is belátogatott hozzám, azután este meg ott is maradt!

Csellel - sajttal - kibuliztam annyi helyet, hogy le lehessen feküdni, minimum lapjára.

Villanyoltás után azután egyszer csak eltűnt! Fellélegezhettem!

No, de nehogy má’ a nyúl vigye a puskát alapon, hajnalban újra megjelent az ajtóban díszikivilágításban persze - lévén a folyosón mozgásérzékelős világítás.

A csukott ajtó számára nem ismert fogalom, nem jelent gondot, simán “berúgja”!

Jött, de csak lábhoz ugrott fel az ágyra.

Visszaalvás után szorongatott helyzetre ébredtem: térdem felhúztam, már majdnem magzatpóz, tudatalatti álmomban is működve úgy irányítottam a lábaim, hogy legyen helye, ne ugasson le!

Ez az állapot reggelre aztán a képen ábrázolt helyzetig fajult!

Ma a délelőtti séta alól felmentést kaptam, és átvettem a szerepét: őrzöm a házat !

Kik teniszezni mentek, ki meg vele fedezi fel a gyönyörű havas erdőt!

Legyen szép ez a nap is!

2026.01.04.