"𝑩𝒆𝒍𝒍𝒂 𝑰𝒔𝒕𝒗𝒂́𝒏 𝑎𝑧 𝐸𝐿𝑇𝐸́𝑛 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑧 𝑑𝑖𝑝𝑙𝑜𝑚𝑎́𝑡, 𝑒𝑧𝑡𝑎́𝑛 𝑛𝑒́𝑝𝑚𝑢̋𝑣𝑒𝑙𝑜̋, 𝑘𝑜̈𝑛𝑦𝑣𝑡𝑎́𝑟𝑜𝑠. 𝐸𝑙𝑠𝑜̋ 𝑘𝑜̈𝑡𝑒𝑡𝑒 𝑆𝑧𝑎𝑔𝑔𝑎𝑡𝑜𝑡𝑡 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔 𝑐í𝑚𝑚𝑒𝑙 𝑗𝑒𝑙𝑒𝑛𝑖𝑘 𝑚𝑒𝑔 1966-𝑏𝑎𝑛, 𝑒𝑧𝑡 𝑡𝑜̈𝑏𝑏-𝑘𝑒𝑣𝑒𝑠𝑒𝑏𝑏 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑠𝑠𝑒́𝑔𝑔𝑒𝑙 𝑘𝑜̈𝑣𝑒𝑡𝑖𝑘 𝑣𝑒𝑟𝑠𝑒𝑠 𝑚𝑢𝑛𝑘𝑎́𝑖 𝑒́𝑠 𝑚𝑢̋𝑓𝑜𝑟𝑑í𝑡𝑎́𝑠𝑎𝑖. 𝑂̈𝑠𝑠𝑧𝑒𝑔𝑦𝑢̋𝑗𝑡𝑜̈𝑡𝑡 𝑣𝑒𝑟𝑠𝑒𝑖 1999-𝑏𝑒𝑛 𝑗𝑒𝑙𝑒𝑛𝑡𝑒𝑘 𝑚𝑒𝑔 𝑇𝑢𝑑𝑠𝑧-𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔𝑢𝑙? 𝑐í𝑚𝑚𝑒𝑙. 𝐾𝑒́𝑡 𝐽𝑜́𝑧𝑠𝑒𝑓 𝐴𝑡𝑡𝑖𝑙𝑎-𝑑𝑖́𝑗𝑎𝑡 (1970, 1986), 2001-𝑏𝑒𝑛 𝐾𝑜𝑠𝑠𝑢𝑡ℎ-𝑑𝑖́𝑗𝑎𝑡 𝑘𝑎𝑝. 2002-𝑡𝑜̋𝑙 𝑡𝑎𝑔𝑗𝑎 𝑎 𝑀𝑎𝑔𝑦𝑎𝑟 𝐷𝑖𝑔𝑖𝑡𝑎́𝑙𝑖𝑠 𝐼𝑟𝑜𝑑𝑎𝑙𝑚𝑖 𝐴𝑘𝑎𝑑𝑒́𝑚𝑖𝑎́𝑛𝑎𝑘. 2008-𝑏𝑎𝑛 𝑎𝑧 𝐼́𝑟𝑜́𝑠𝑧𝑜̈𝑣𝑒𝑡𝑠𝑒́𝑔 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑖́𝑡𝑜𝑡𝑡 𝑘𝑜̈𝑙𝑡𝑜̋𝑖 𝑑𝑖́𝑗𝑎𝑡 𝑎 𝑛𝑒𝑣𝑒́𝑣𝑒𝑙, 𝐵𝑒𝑙𝑙𝑎-𝑑𝑖́𝑗.
"𝘼 𝙜𝙮𝙚𝙧𝙚𝙠𝙚𝙠𝙣𝙚𝙠 𝘼́𝙣𝙞 𝙈𝙖́𝙣𝙞 𝙖𝙥𝙪𝙠𝙖́𝙟𝙖, 𝙖 𝙛𝙞𝙖𝙩𝙖𝙡𝙤𝙠𝙣𝙖𝙠 𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙠𝙚𝙯𝙚́𝙨𝙚𝙞𝙣𝙠 𝙚𝙡𝙢𝙚𝙨é𝙡𝙤̋𝙟𝙚, 𝙖 𝙑𝙚𝙧𝙨𝙠𝙖𝙧𝙖́𝙘𝙨𝙤𝙣𝙮 𝙖𝙣𝙜𝙮𝙖𝙡𝙖, 𝙖 𝙠𝙤̈𝙯𝙤̈𝙣𝙨𝙚́𝙜𝙣𝙚𝙠 𝙖 𝙠𝙤̈𝙡𝙩𝙤̋𝙚𝙢𝙗𝙚𝙧, 𝙛𝙞𝙖𝙩𝙖𝙡 𝙠𝙤𝙧𝙩𝙖́𝙧𝙨𝙖𝙠 𝙢𝙚𝙣𝙩𝙤𝙧𝙖. É𝙡𝙤̋ 𝙡𝙚𝙜𝙚𝙣𝙙𝙖 𝙫𝙤𝙡𝙩, 𝙚́𝙡𝙤̋ 𝙠𝙤̈𝙡𝙩𝙤̋ 𝙢𝙖𝙧𝙖𝙙 𝙝𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙖 𝙪𝙩𝙖́𝙣." - jelent meg az Irodalmi Jelen oldalán Onagy Zoltán tollából. (https://www.irodalmijelen.hu/2011-apr-20-0451/bella-istvan)
„Most, vers-életem összegzésekor nem mulaszthatom el, hogy elmondjam, mekkora hálát és szeretetet érzek mindazok iránt, akik életemet és költészetemet valaha is segítették. Hálásan és szívszorongón gondolok mindazokra, akik sejtjeim és verseim génjeit magukban hordták, megőrizték és nekem adták. Hálám és szeretetem Ünnep Margité, elsős tanító nénimé, aki a betűvetésre és az olvasásra megtanított; Tanka János költőé és néptanítóé, aki első mesterem volt a poézisben; tanároké és könyvtárosoké, akik a gyerekben is tudták a költőt. Barátaimé, akik velem és mellettem voltak: Pisti, Ervin, Bálint, László, a korán elment Vili, és a „Páhi-egyetem”, akik már rég nem élnek: Karcsi, Laci és Zoltán. És – sorolhatnám még! Hálám és szeretetem Hegedős Máriáé és Koczkás Sándoré, akik a magyar irodalomtörténetben ugyan nem szokatlan módon, de az utóbbi négy évtizedben mégis hihetetlennek tűnő szeretettel és gondoskodással óvták az elveszésre és elveszejtődésre ugyancsak hajlamos ifjú (és öregedő) poétát. A Tanár Úr Radnóti-könyvével és tanulmányával már 1955-ben meghatározta a gimnazista költői ihletét. Megismerkedésünk, vagyis egyetemista korom óta mindmáig atyai jó barátom; Mara pedig minden egyes verseskönyvem mellett ott állt lektorként vagy szerkesztőként. És – bár tudom, manapság ilyet nem illendő se mondani, se írni – negyed évszázados köszönetem, hálám, szeretetem és szerelmem „társ-életemé”, aki nélkül már rég nem élnénk: sem a verseim, sem én.” (https://manda.blog.hu/.../bella_istvan_akit_mindenki...)
𝑷𝒆𝒅𝒂𝒈𝒐́𝒈𝒖𝒔 𝒏𝒂𝒑𝒕𝒐́𝒍 𝒎𝒆́𝒈 𝒏𝒆𝒎 𝒕𝒖́𝒍 𝒎𝒆𝒔𝒔𝒛𝒆.. 𝒌𝒐̈𝒛𝒃𝒆𝒏 𝒂 𝒗𝒂𝒌𝒂́𝒄𝒊𝒐́ 𝒎𝒂́𝒓 𝒂 𝒌𝒆𝒓𝒕𝒆𝒌 𝒂𝒍𝒂𝒕𝒕… 𝑻𝒂𝒏í𝒕𝒐́ 𝒗𝒂𝒈𝒚𝒐𝒌 𝒕𝒐̈𝒃𝒃 𝒎𝒊𝒏𝒕 𝒏𝒆𝒈𝒚𝒗𝒆𝒏 𝒆́𝒗𝒆. 𝑯𝒐𝒈𝒚𝒏𝒆 𝒆́𝒓𝒊𝒏𝒕𝒆𝒏𝒆 𝒎𝒆𝒈 𝒆𝒈𝒚 𝒊𝒍𝒚𝒆𝒏 𝒊𝒏𝒅í𝒕𝒕𝒂𝒕𝒂́𝒔𝒖́ 𝒌𝒐̈𝒔𝒛𝒐̈𝒏𝒆𝒕!
𝑯𝒂 𝒆𝒅𝒅𝒊𝒈 𝒊𝒔𝒎𝒆𝒓𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 𝒗𝒂𝒈𝒚 𝒌𝒆𝒗𝒆́𝒔𝒃𝒆́ 𝒊𝒔𝒎𝒆𝒓𝒐̋𝒔 𝒍𝒆𝒕𝒕 𝒗𝒐𝒍𝒏𝒂 𝒊𝒔, 𝒆𝒛 𝒂 𝒎𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏𝒖̈𝒍 𝒎𝒆́𝒓𝒕𝒆́𝒌𝒕𝒂𝒓𝒕𝒐́, 𝒔𝒛𝒊𝒎𝒑𝒂𝒕𝒊𝒌𝒖𝒔 𝒂𝒍𝒂́𝒛𝒂𝒕, 𝒎𝒆𝒍𝒚𝒏𝒆𝒌 𝒉𝒂𝒏𝒈𝒋𝒂́𝒏 𝒎𝒆𝒈𝒔𝒛𝒐́𝒍𝒂𝒍 𝑩𝒆𝒍𝒍𝒂 𝑰𝒔𝒕𝒗𝒂́𝒏, 𝒏𝒆𝒌𝒆𝒎 𝒑𝒐𝒏𝒕 𝒆𝒍𝒆́𝒈 𝒍𝒆𝒕𝒕 𝒗𝒐𝒍𝒏𝒂 𝒂𝒉𝒉𝒐𝒛, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒆𝒍𝒎𝒆𝒓𝒖̈𝒍𝒋𝒆𝒌 𝒌𝒐̈𝒍𝒕𝒆́𝒔𝒛𝒆𝒕𝒆́𝒃𝒆𝒏.
𝑩í𝒛𝒐𝒎 𝒃𝒆𝒏𝒏𝒆, 𝒗𝒂𝒏𝒏𝒂𝒌/𝒍𝒆𝒔𝒛𝒏𝒆𝒌 𝒎𝒆́𝒈 𝒔𝒐𝒌𝒂𝒏 𝒉𝒂𝒔𝒐𝒏𝒍𝒐́ 𝒆́𝒓𝒛𝒆́𝒔𝒆𝒌𝒌𝒆𝒍!
𝑯𝒆𝒕𝒊 𝒛𝒆𝒏𝒆́𝒎 𝑩𝒆𝒍𝒍𝒂 𝑰𝒔𝒕𝒗𝒂́𝒏 𝒗𝒆𝒓𝒔𝒆, 𝒎𝒆𝒍𝒚𝒉𝒆𝒛 𝒂 𝗛𝗮𝗻𝗴𝗿𝗮𝗳𝗼𝗿𝗴𝗼́ 𝒆𝒈𝒚𝒖̈𝒕𝒕𝒆𝒔 𝒂́𝒍𝒎𝒐𝒅𝒐𝒕𝒕 𝒎𝒆𝒔𝒆́𝒔 𝒅𝒂𝒍𝒍𝒂𝒎𝒐𝒕.
𝙑𝙚́𝙜𝙪̈𝙡 𝙟𝙤̈𝙟𝙟𝙤̈𝙣 𝙢𝙚́𝙜 𝙠𝙚́𝙩 𝙜𝙮𝙤̈𝙣𝙮𝙤̈𝙧𝙪̋ 𝙫𝙖𝙡𝙡𝙤𝙢𝙖́𝙨!
2021.06.15.
Comments