Búcsú

Talán 1966...de az biztos, hogy július első vasárnapja - az örsi Búcsú napja... kezemben a frissen kapott piros retikül!

A mai első vasárnap - mint ahogy a legtöbb már jó ideje - egész másképp telik.

Akkoriban már azon a hét közepére ideértek a "búcsúsok": sergősök, lánc-és körhintások, céllövöldések, bazárosok, akik letáboroztak a sportpályán. Onnantól kezdve izgatott minket, gyerekeket nagyon ez az egész dolog.

Biztos, hogy legalább egyszer nagyon sürgős és fontos dolgunk akadt, arrafelé vitt az utunk, és persze alig vártuk, hogy vasárnap legyen.

A távolban lakó rokonok látogatására bizton lehetett számítani, de az itthoniak is ünnepi ebédre gyűltek össze, leginkább a nagyszülőknél.

Egész héten ment a sürgés-forgás. Ha úgy kívánta meszelték a ház falát, takarítottak kinn és benn.

Az ünnepi menü rendszerint csigalevessel kezdődött, amit rántott hús, fasírt, töltött káposzta követett szinte minden háznál.

Iszonyú nehéz volt kivárni, hogy vége legyen a fogásoknak.

Az én nagyon mehetnékem mamikám rendre azzal tartotta kordában, hogy a búcsúsok is pihennek ebéd után. Ez egy darabig nyilván hihető is volt - még ha a távolból hozzá is elhallatszó recsegő zene sem igazán alvásról árulkodott volna...

Körhintázni mindenképo, a láncosra inkább csak nagyobb korunkban "váltottunk jegyet".

A céllövöldénél sorakoztak a légpuskára várakozók. Egyszerre 2-3 golyóval lehetett letámadni a hurkapálcikákon sorakozó vágyak tárgyait. Én ugyan nem igazán értek ehhez, de apukám mondta, hogy van ott állítva a célzón, az biztos. Az egyébként céllövő bajnokokat is próbára tette a kinézett ajándék megszerzése, becsületére vált, ha végül eltört a pálcika.

Zsákbamacskát is nagyon szerettünk választani. Dehogy láttuk át az árus üzletpolitikáját!

Azután az édességes sátornál is csorgott ám a nyálunk, hiába alig előtte álltunk fel otthon az asztaltól, amelyen roskadásig voltak a finomabbnál finomabb házi sütemények.

Na, és a játékárusok! Hát ők bizony igencsak nagy népszerűségnek örvendtek!

Édes Istenem, mit össze tudtunk bámészkodni a "pultjuknál".

Ma a hőség elől a jó hűvös szobában pihékelve - a délelőtti templomi szertartásra visszagondolva - a leírtak mind-mind eszembe jutottak...

Ó, azok a régi, szép búcsús vasárnapok!

A képen egyébként anyukám a maga varrta ruhában van! Mit van?! Pompázik!

Merthogy ő azt is tudott!

2024.07.07..