Tiszaörsi búcsú

Gyerekkorom egyik legvártabb napja volt július első vasárnapja, amikor is “… a katolikus templom védőszentjére (Sarlós Boldogasszony) emlékezve Búcsút tartanak Tiszaörsön kirakodóvásárral és ünnepi szentmisével.”

Nyilván sok családnál még mindig egyik olyan esemény, amikor az elszármazottak haza is látogatnak!

Ilyenkor elmaradhatatlan a többfogásos ebéd, amely finomabbnál finomabb falatokkal ízesíti meg az ünnepi asztalt.

Hajdanán az egyik különlegesség volt drága Nagymamám menüsorában a sült töltött galamb!

Rendben, lehet fújolni meg minden, de én azért az ízért mai napig gyalogolnék vagy bicajoznék erőn felül, nagyon hálás vagyok érte - ha az elkészítését azért inkább mégsem részletezném!

Ilyenkor összegyűltünk a Gyóni út 10. alatt csaknem Mamikám élete utolsó évéig!

És nem lehetett lebeszélni róla, hogy ne tartsa a szokásos fogásokat meg mindegyiket, elég lenne egy egy leves+egy második+egy desszert!

Nálunk élt egy mondás - miszerint “pihennek ebéd után a búcsúsok is” - amellyel a türelmetlenkedő aprószenteket akarták lenyugtatni a felnőttek.

Hát állítom sem én, sem két unokahúgom, de még idővel az aprócska lánykám sem volt meggyőzhető! 

Alig győztük kivárni, hogy induljunk a sportpályára - ott volt a körhintás, céllövöldés, és a sok-sok bazáros!

Az már életem egyik későbbi “aranymondása” lett, hogy kiérkezve lehet egy - és én kérek előre is elnézést! - hülyeséget és egy értelmeset választani a sokadalmi áruskínálatból!

A mellékelt képen a piros ridikül volt számomra a búcsúfia!

És még hányan lehetünk, akinek ajkait ez a felkiáltás hagyhatja el a fekete-fehér kép láttán!?

Persze, mára már egész mást jelent megélnem az első júliusi vasárnapot, hiszen szeretteimtől sok-sok km-re élek.

Akik pedig közel vannak, már csak fentről figyel(hét)nek…

#búcsú #Tiszaörs