Gondolkozós percek a cukiságok mentén

Nincs nap, hogy ne produkálna valami zabálni valót!

Na, jó, azzal, hogy hajnali 2-kor kivágja az ajtót, tesz egy kört a szoba közepén, aztán folytatja tovább bejáró körútját, nem igazán emelkedik az imádati mutatója! De az nem is nappal történik!

Mai sétánkra abszolút állt a szakállas vicc, a valahogy olyan bizonytalan vagyok, vagy mégsem?!

Elindultunk - nem az erdő felé, valahogy most nem vonzza! - jött az első keresztutca.

A másodiknál szoktunk befordulni, ha a “Sóhajok hídja” felé eljutni a cél, de bánja-kánya, gondoltam!

10 lépés után kanyar vissza, haladunk a főúton újra! Elérkezve a második balra le - alkalomhoz, élünk is vele, majd újra padlófék, index nélküli gyors hátra arc, és megint kinn vagyunk a közből.

Végül a postaládás kis füves terecske nyert “beavatási” illetően!

Szemben ezzel van egy nyitottabb tér, csodásan belátható innen a táj.

Na, itt tört fel belőle a vadászösztön, és produkálta azt a bizonyos “óvatosan lépked, hosszan elnyúlt testtel” Családi köri Arany-sorokat!

Miután ez is megvolt, jött az időszak leghatározottabb mozzanata, az “lrány haza!”

Hiába, no! A kutya is csak ember!

2026.08.12.