Mielőtt elutaztam, Gabrival kinn jártunk a szüleim, nagyszüleim és anyukám öccse sírjánál.
“A szeretet cselekvő törődés annak életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk.
(Erich Fromm) És ez így marad jó esetben haláluk után is.
Hazaérve első utaim egyike ismét hozzájuk vezetett.
Virágzik még a ház körül a mályva, hoztam ki belőle.
Amíg elhelyeztem a virágokat a vázákba, és megnyirbáltam a rakoncátlankodó fűszálakat egy kérdés befészkelte magát a gondolataim közé: vajon hogy lesz "utánam"?
Az is eszembe jutott, ahogy az este, alvás előtt még beszélgettünk, és elhangzott a "Mindig a szívemben vagy, Nagyi!" mondata...
Számtalanszor rácsodálok arra, ahogyan fogalmaz, ahogy kifejezi az érzéseit!
..és persze most tudom azt is, hogy nyilvánvaló az összefüggés a leírtak között!
Comentários