Első nap!

Az iskolai becsengetés számomra sok-sok éven át egy olyan hívószó volt, amihez semmi más nem hasonlítható! S bár néhány éve már nem invitál, de ha hírét veszem, valahogy azért mégis csak másképp dobban a szívem!

Ma reggel Gabriéktól megkaptam az immár őt hetedik éve megörökítő első napi fotót!

Szívesen kürtölném világgá, de a hetedik osztály kezdete már javában az az időszak, amikor kell - de nem elvárható, így nem is kapacitáltam őt magát, csak a “táblát! - a főszereplő engedélye!

Váltottunk pár szót ebből az “első nap az iskolában” - témakörbe illő dolgokról, de bevallom a hétvége még ennél is jobban “várományos”!

Mivel a mi életünkben ez a nap jelenti a 2025/26-os tanév első napját, megragadom a lehetőséget, hogy minden, ebben érintettnek nagyon tartalmas, boldog, eredményekben gazdag új évet kívánják!

Hajrá nektek!

Végezetül egy sztori, ami az én drága kislányom legelső tanévéről maradt fenn!

A sors úgy hozta, hogy amikor ő első osztályos lett, az én beosztásom is arra az évfolyamra szólt.

Nagy felmenőben dolgoztunk (az ugye 1-4. osztályig való egy osztály tanítását jelentette), és GYES - akkor így hívták; és mert januári születésű, 19-i, korábban kezdte az ovit) után ‘86 szeptemberében visszatérve első osztályt kaptam.

Egy kérésem volt: egy osztályba nem szeretnék járni a gyermekemmel! Össze is jött, mert kolléganőm, Pál Magdi vállalta lánykámat. Arra az eshetőségre, ha valami oknál fogva ez nem realizálódhatott volna, úgy egyikőnk a város másik iskolájában kezdte volna az aktuális tanévet.

Az volt az elvem, hogy pont elég dolognak, jó és rosszindulatúnak van kitéve egy gyerek ebben a helyzetben, miért fokoznánk tovább!

Így is megkaphatta, és nyilván meg is, hogy “azért, mert az anyukád…”

Megjegyzem egyébként - elfogultság nélkül - tényleg nem volt szükség arra, hogy ilyen tekintetben kivételt élvezzen: baromi ügyes, jófej kiscsajszi volt, és ez meg is maradt a későbbiekben is, mind a mai napig!

Büszke is vagyok rá, mérhetetlenül!

Lényeg, hogy a nagyon várt első napon már 7 óra alig múltán ott vártuk mindketten az iskolában az új tanév aprószentjeit: ő az ő , én az én osztályomban!

Hát nem egy sima reggel volt, az tuti! Egy “este nem igazán akarok elaludni” után mondhatni gyorsváltós drótszamarainkon érkezés a suliba!

A nyolcórás becsengetés előtt másodpercekkel megjelenik az én drágám meglehetősen megijedt arccal, még talán könnycseppes szemecskékkel is az “Anya, az iskolatáskám nincs sehol!” - mondattal!

Otthon hagytuk!

A bicaj lassú lett volna, de akkori kedves szomszédasszonyom besegített egy gyors fuvarral, így elkezdhette a”menetfelszereléssel” lánykám is az iskolás éveit!

Nos, ahogy nézem a Gabri fotóját, ez a “mozzanat” náluk azért kimaradt!😅☺️

Igaz, nem is ez az első tanév!☺️

2025.08.19.