Gondolkozós percek az emlékek kapcsán

Hogyha fázom...

Emlékszem még, ahogy nagyanyám szólít s nagyapám hangja hív:

Jöjj fiam, hiszem nem meséltem rég

Jól figyelj, majd az élet lesz, ami végleg felnevel

Ezt az én apám is csak egyszer mondta el

Hallgass most rám, gyere ülj le mellém, mondd, miben hiszel

Az imádságot te hogyan mondod el

Jöjj közel, gyere, mesélj néhány dolgot magadról

Az ünnep a szívedben mondd, miről szól?

Hogyha fázom te leszel a takaróm,

Ez az ünnep nélküled szomorú,

Ahogy a tű meg a cérna együtt jár,

Ott lenne neked is a helyed az asztalnál

Most jöjj velem, együtt számoljunk meg minden csillagot,

Égből szálló őrző angyalok

Én úgy hiszem, hogy fentről nézve minden olyan szép

Nekem ő mutatta meg nagyon-nagyon rég

Hogyha fázom te leszel a takaróm

Ez az ünnep nélküled szomorú

Ahogy a tű meg a cérna együtt jár,

Ott lenne neked is a helyed az asztalnál.

A mai elgondolkozásomat a tegnap délután, pontosabban estébe hajló délután generálta. Vess meg érte, de nem ismertem a vendég Menta együttes által, a Művház Műv.Ház Törs második gyertyagyújtást felvezető programjaként fellépő underground együttes adott elő. Azóta persze, hogy tudom, ez a dal a 4S Streetet fémjelzi. Az aktuálisan előadó zenekar olyan érzéseket hívott elő belőlem, amelynek létén nem csodálkozom - annál inkább hálát érzek érte! És nem csak, mert egy napjaink rohanó világát élő ember vagyok - miközben, hát persze is, de! Eszembe juttatta a pillanatot, amikor imádott anyai nagyapám a zsebéből elővarázsolt, asztalra borítottott markainak tartalmával növelte az iskolai év folyamán gyűjthető takarékbélyeg készletemet. Annál inkább előjött az az emlék, amikor a Szellő és Kedves által repített kocsi maxsebességgel poroszkált a szőlők felé, én pedig büszkén tetszeleghettem a hajtó megtisztelő szerepében. Vagy az, amikor mindenféle "Ejnye, Gyuri, még leesik!" mondat elhangzásakor már akár igazi lovasnak(zsokénak) képzelhettem magam Szellő hátán.Vagy amikor a reggeli mellé elkészült ecetes hagymától jobban prüszköltem, mint a lovasduó másikja Szellő... Azután az,amikor immár kilencedik évesként, a nagyapámat elvesztve - gyerekként megélve a helyzetet!!! - az volt az egyik legnagyobb fájdalmam, hogy nem mutathattam meg neki a színjeles bizonyítványomat! Ő április végén "döntött a sorsáról" - a tanév véghez kellett volna még néhány hét...Szóval, emlékek tömege zúdult rám, kiegészülve az egykori kisgyerek Tünde veszteségeit az újabb és újabb hiányok megélését feltételező karácsonyok eljövetelével.És mégis! Hihetetlenül hálás vagyok ezért a tegnapi élményért, amelyet a kisfalunkban megjelent együttes szereplése - nem megfeledkezve az együtt figyelünk személyek okán Icus, Andi, Timi társaságában - hívott elő!Köszi, lányok, Köszönöm, Tiszaörs, köszönöm, Menta!

És ami legalább ennyire fontos, mi több éltető: mélységes szeretettel teli hála azoknak, akikhez tartozom!❤️

A bejegyzéshez tartozó képek ide kattintva érhetők el!

2025.12.08.