Gondolkozós percek a foglalkozások tükrében

Nagyon nem mindegy, hogy az ember hogyan is éli meg munkaidejét.

Úgy érzem, esetemben ez hajdanán a lehető legszerencsésebben alakult: nagyon szerettem gyerekek közt lenni!

Vallom, hogy nagyban befolyásolja mindez a jelenlegi kondíciómat, és úgy egyáltalán a személyiségemet!

Azon a közelmúltban épp elgondolkoztam, az illetékessel meg eszmét is cseréltem, mi a helyzet pl. egy fodrász esetében.

Hányfélék vagyunk, akik egymást váltjuk a székében - akárcsak egy napon belül is!

Mekkora türelmet, tájékozottságot, toleranciát, “vevőkészséget” feltételez ez a szakma annak gyakorlójától!? Felkészítik vajon őket erre is a szakmaiságon túl? No, és mennyire?

Vagy pl. egy eladóval, pénztárossal mi a helyzet? Esetleg az orvos esetében?

Jelen pillanatban épp utazom!

Hát a buszsofőrők sem egy könnyű mesterséget választottak…

2025.12.09.