Hát hűvös ma sem lesz...
Itt az ideje egy kis vizes emlékezésnek - képek a Tiszaörsi Fürdő fénykorából
Anyukám testvérével a valamikori táncparketten.
Itt rendeztek valaha zenés, táncos összejöveteleket a fürdőzőknek.
Jómagam - a helyszín ua.
Középen anya a sajátmaga varrta ruhában - amiből sokminden nem látszik ugyan, de én emlékszem rá - és rajtam kívül másnak sokat úgysem jelent. A két hölgy anyukám barátnői.
Édes Istenem!
Voltak évek, amikor anya a fürdőben dolgozott - egyenruhájukról ítélve benn a strand területén, a személyzettel együtt lettek megörökítve. Bal szélen az akkori vezető Ferenczi Ilonka, anyukám, Lendvayné Ági néni, Agócsné, Oláh Elekné, Bényeiné, Marika néni (talán), a férfit sajna nem ismerem fel, mellette Czirbikné (ha jól emlékszem).
Érdemes figyelni, milyen szép, dús növényzet volt, mintha parkban jártunk volna...
Lendvayné Ági néni és a lánya, Ági között ül édesanyám.
Ekkor Eszter (Oláhné) dolgozott a strand bejárattal szembeni kisboltban...
Számomra három nagyon kedves emberrel - szüleim és édesanyám öccse "karéjában
Ebben az időszakban anyukám volt a kisboltos. Bármilyen hihetetlen is, engem is is vitt magával nem is egyszer. Az üzletecske mellett volt egy fákkal árnyékoltabb hely, ahová a boltból ő is rálátott..
... konkrétan ez a fa volt az én "katim".
Járni talán olyan nagyon még nem tudtam - ahogy a családi legendárium szerinti történet megőrizte az eseményeket-, és ha anya odaállított a fához, én bizony ott álldogáltam, amíg le nem győzött a gravitáció.
A későbbi életem során aztán volt is egy már-már lózunggá lett mondás házon belül - nem drága szüleim szóhasználatában, de ettől még ez akkor (is) kedvesnek hatott a "megmondó embertől" - ha egy valamikori történés került szóba. Így szólt:
"Hát ez bizony akkor történt, amikor te még a homokot szórtad a fejedre a fürdőben, a fa mellett!"
Comments