Gondolkozós percek a házimunka mentén

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a házimunka az a kategória, aminek kényszere ki tudna űzni a világból, ugyanakkor örömet is tud adni!

Már az ǒsszes lehetséges menekülési útvonalat bejártam!

Az első nem más mint az idő!

Kit érdekel!? Nyugdíjas vagyok! Majd elkészülök vele!

Aztán: Tegnap Gizus a szőlőjéből adott nekem kóstolót. Ma került rá sor, hogy megkóstoljam.

Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy apukám valaha lugast telepített a ház közelébe is. Így csodás kiülǒ helyet varázsolt az udvar fenti részére.

No, és hogy jön ide Gizus szőlője!? Mert pontosan ebből a fajtából való volt az a fürtös gyümölcs is. Az íze itt a számban, a fotó meg a tanú rá, hogy létezett!

Be kell valljam, hogy nagyobb elánnal szedtem elő, a nagy dobozból a képeket - pedig tű a szénakazalban való keresgélés esete forgott fenn! - minthogy ragadjam meg a cleaner folyadékot!

A napra pontosan épp tíz évvel ezelőtti esemény - a fürdőnél található kápolna harangjának szentelése - képeinek albumba rendezése, videosítása szintén előnyt élvezett a porszívó ellenében!

Mentségemre legyen mondva, hogy a svájci koffer mellett az erdélyi utazótáska tartalma már bekerültek a szekrénybe!

Csak az az ablakszem ne szuggerálna ennyire!

A ház elhelyezkedése sem adja meg az óhajtott felmentést, - hogy nagyon idesütne a nap - hiszen a konyha és a szobaablakok pont mentesek a délutáni sugaraktól!

Ha már apukám felemlegetésével indìtottam, úgy kerek, ha vele, pontosabban egyik gyakran alkalmazott mondáskombójával fejezzem be:

Egy szó, mint száz: nincs más hátha, mint előre, csatára fel!

Rejtett vágyam pedig - doppingként!! - az elvégzett munka örömére rátalálni!

2026.09.17.