Mi jár a fejemben? Elmesélem!
Indulok biciklizni, ami számomra az itthon vagyok- érzés egyik nagyon jellemző megnyilvánulása.
A múlt héten autóztunk ezerkilencszáznál is több km-t...
Körutunk záró állomása Halmágy volt, ahol - az "egyébként is folyamatosan szárnyakat adó érzés" még inkább felerősödött.
Az élet - aktualisan a messenger segítségével - aztán vissza is igazolt!
Fontos megjegyezzem, hogy bármerre is járunk, csaknem minden alkalommal megtörténik "bázisainak" felemlegetése.
Ahogy Tiszaörs, úgy persze Solymár is rendre megelevenedik a versek segítségével!
Egy legutóbbi történetet szeretnék megosztani: a halmágyi bemutatót követő napon érkezett egy tüneményes üzenet Márta -tól, és utólagos engedelmet remélve tőle, veszem a bátorságot és ide most be is illesztem a képernyőképet.
Hát kicsi a világ!
Ilyenkor van az, hogy még inkább felerősödik bennem az érzés, mi szerint bárhol otthon lehet az ember a nagyvilágban úgy, hogy ne feledkezzen meg a gyökereiről!
S ami ezzel együtt fontos számomra: Tiszaörs adja nekem azt az alapot, hogy érezhessem a fent megfogalmazottakat!
S kicsit visszapillantva az útra: Ez itt most egyféle
"Rendezem a gondolataim!"
fejezet!
Nekem fontos, te meg döntsd el szentelsz-e időt, figyelmet rá!
Az Ildikó vezényelte gyulai indulást követően a Veres Emese-Gyöngyvér & a diákokkal való találkozás, majd Szentkereszty Stephanie hihetetlen embersége, emberszeretete, a kovásznai személyes találkozás a közönséggel, Rebecca-val, Kinga- val, és ahogy Márta & Attila vezetői közösségüknek - csupa olyan érzést adtak, amelyek megtapasztalását mindenkinek csak kívánni tudom!
Hála és köszönet mindannyiótoknak!
Kívánom minden szereplőnek, olvasónak, hogy találják meg a "mindennapi hópelyheket" - Léna után, szabadon!
Akkor teljesebb lehet és vallom, hogy lesz is az élet!
Amikor az ember és a harcos szavak jönnek velem szemben, elsőre ugrik be Ildikó tüneményes alakja!
Ekkora energiát és azt, hogy ezzel tud is élni azzal együtt, hogy amikor az "Élet nehézségei" feliratú sorban várakozunk - na, jó, talán nem az Öreg Örménynél a Boldogságboltban - Ő akkor is példát tud adni jó ideje - egész pontosan mióta ismerem - elsőként "dobja fel a nevét a gép"!
És ha már ilyen a vezető, milyen más lehetne a csapata!
Drága Borókák! Köszönet mindenért!
"Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól." (Carl Wiliam Buehner)
Nem vagyok benne biztos, hogy szabad-e többet szólni arról, amikor egy tulajdonképpen megszokott dolog egy másik oldalról történő személyes találkozás "kerül terítékre"!
Az én aktív éveim az iskolában zajlottak. Igen, jó szó a zajlás, mert naná, hogy volt abban minden, ami az oktatással neveléssel kapcsolatos.
Ezen út során azonban megadatott, hogy egy másik életkorban lévő csoporttal találkozhattam, mint amellyel korábban dolgoztam.
Nem ez volt az első rendhagyó irodalomóránk, viszont a maga egyedisége ma is elvarázsol.
Nagy köszönet érte mindkét négyfalusi osztálynak, Veres Emese-Gyöngyvér - nek, aki elvezetett az ifjakhoz!
Hogy megélhettem egy újabb csodát, azt köszönöm Szentkereszty Stephanie -nek!
Ennyi emberség, önzetlenség, szeretet, amelyet Kézdivásárhelyen megtapasztalhattuk csak nagy ritkán adatik meg az ember életében!
Az az alaposság, körültekintés, figyelmesség, ahogyan élnek, dolgoznak, nem várva külső elismeréseket, mert belülről sugároznak pont úgy a munkában mint privát - na, ez az, amit tanítani lehetne, mi több kellene!
Azok a percek, amelyeket az Egyesület dolgozóival tölthettünk mindkét programon számomra élette szóló!
Lehetne elblicfelni, viccelni, de soha nem késő megtapasztalni, és ennek a boldogságát felfedezni!
Köszönöm szépen!
Túl egy 7írói eseményes héten az ember menthetetlenül leltározni kezd, kedves Éva.
Egyik szívmelengető ajándéka ennek a körútnak a Rebecca- val történt megismerkedés.
Kovásznára egy előadással érkeztünk, mely Ignácz Rózsa és egy kortárs író művei közötti párhuzamot vizsgál - mindez az Ignácz Rózsa emléknapok nyitó programja keretében.
Az előadás a Kovásznai Művelődési Központ nagytermében volt - mint az utóbb kiderült.
Egy ilyen volumenű rendezvény során nem kevés szervezettel, személlyel "dolgozik" együtt az ember - mind a szervezők, mind az előadók - a siker érdekében.
Ez a színesítés a palettánkon az idei időszak második hasonló jellegű írói eseménye volt.
Szeptember 8-án, a XXXV. Koltói Petőfi Napok keretében volt egy programunk - szintén - a nyitás idejére időzítve, Dr. Tarjányi József professzor Petőfi útját, "helyszíneit" bemutató előadását követően - így azután adott volt a lehetőség arra, hogy akarva-akaratlanul is párhuzamot vonjon az ember...
Egy dolog, ami igazán fontos: a témában alaposan elmerülve, a kutatásra nem sajnált idő "eredményével" felvértezve érkeztünk mindkét helyszínre.
Számomra
Ignácz Rózsa: Róza leányasszony
című könyve volt az első REGÉNY, amelyet szüleimtől a csíkos, pettyes könyvek korszaka után elsőként megkaptam tízes éveim elején.
Így ez egyféle állomást jelentett a felnőtté válásom, pontosabban felnőtt olvasóvá válásom útján.
Talán nem csoda, ha különös helyet foglal el hát a szívemben!
Nem csekély izgalommal, várakozással indultam az események felé!
Most így, mindenek után leszögezhető, hogy a szervezőkkel történő személyes találkozások - pl. egy előadás előtt - mekkora horderejűek!
Azután a rendezvény bónusza lehet pl. egy találkozás - ahogy jelen esetben is történt - mely a "témához" erősen kapcsolódó személlyel kapcsolatos.
A kovásznai rendezvény ebbéli ajándéka volt az írónő szintén írással foglalkozó, chicagói születésű unokájával történt ismerkedés.
Előzetesen már vittünk magunkkal egy példányt abból a könyvből, melyet pár sorral fentebb körülírtam, és számomra teljesen egyértelmű volt, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna, mint Rebeccahoz!
Az előadás fordításában bábáskodó Kinga-nak külön köszönet azért a tevékenységéért, amelyet mind a bemutató ideje, mind az azt követő kellemes vacsora-megbeszélésen tanúsított.
A "Szellemi utazás Ignácz Rózsával egy kortárs író műveivel" című anyag, a szerző, Dávid Rozványi honlapján elérhető.
Nagy köszönet a kovásznai helyszín hallgatóságának, és természetesen mindenkinek, aki figyelemmel kísérte utunk ezen állomását!
S amikor azt gondolná az ember, hogy ez az út már nem turbózható, akkor érkezik meg Halmágyra, Márta-hoz, Attila-hoz!
Ez a közösség ahogyan funkcionál, hát minden elismerésem!
A helynek magának olyan kisugárzása van, amiről még felső fokon is csak keresgélni lehet a szavakat!
Érdeklődő, összetartó, tüneményes kis csapat, akik egy emberként képesek lélegezni, dolgozni, ÉLNI!
Köszönöm, hogy megismerhettem egy ilyen remek csapatot, drága Márta, és kívánok hosszú, boldog szolgálatot!
Comments