Legutóbb csodásat táncoltunk, megvolt a mozgás... jöjjön most egy kis bűnözés! A nyaralások idejét éljük. Ilyenkor szabad azt is tenni, amit máskor kevésbé engedünk meg magunknak.
„Stühmer Frigyes 1866-ban Mecklenburgból vándorolt be, és Pesten telepedett le, ahol egy Szentkirályi utcai kis cukorkaüzletben vállalt munkát - derül ki a Magyar Életrajzi Lexikonból. A boltot 1868-ban megvásárolta, bővítette, korszerű gépi berendezéssel látta el, és a csokoládégyártást is bevezette. …”
Azóta persze sok víz lefolyt a vén Dunán, de az édességekhez, süteményekhez, csokoládékhoz való viszony nem sokat változott. Egyébként meg John G. Tullius szavaival: „𝑇𝑖́𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑏𝑜̋𝑙 𝑘𝑖𝑙𝑒𝑛𝑐 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑖 𝑎 𝑐𝑠𝑜𝑘𝑜𝑙𝑎́𝑑𝑒́𝑡. 𝐴 𝑡𝑖𝑧𝑒𝑑𝑖𝑘 ℎ𝑎𝑧𝑢𝑑𝑖𝑘.”
A közelmúltban a maklári Stühmer-mintaboltban jártam. Mit mondjak, szemem-szám tátva maradt, pedig nem először csodálhattam meg a helyet és pazar kínálatát.
Hoztam néhány képet…s amíg megnézzük, halkan arról is érdeklődnék, létezik-e olyan valaki, aki Mészáros István kérdésére tudja a választ?
Légy enyém...
(A függőség dala)
Hiányzik a selymes érintésed, a mindennél finomabb ízed. Rád gondolok, és magam előtt látlak, egy pillanat alatt megkívánlak.
Sokan mondják, hogy ne legyek a rabod, már függővé váltam, tudom, ezt akarod. Belebújhatsz tőlem bármilyen ruhába, kékbe, vörösbe, zöldbe vagy akár lilába.
Amikor nálam vagy, óh, mennyire élvezem, ahogy lassan mindent, mi takar, leveszem. Kicsomagolva heversz előttem, gyönyörködve benned, érint a kezem.
Nincs semmi, amiért tovább várjak, gyerekként örülök egy-egy kockádnak. Kockánként eszem, lehet nagy vagy kicsiny, mondja már meg nekem valaki: Mi olyan finom ezen a csokin?
Ha már egyszer ott voltam, naná, hogy meg is leptem magam isteni csokis finomsággal. Igaz, nem zserbóval..mert írhatnám, hogy azt épp elvitték előlem DE! Az igazság, hogy ha már egyszer "bűnözök", akkor azt teljes elánnal! Ismerős talán valakinek: csoki fagyi csoki öntettel, édes/mézes tölcsérben. Szóval a Stühmerből csokitorta és tejcsokis Melódia-szelet jött velem haza. Viszont a zserbót most versben prezentálom - hála és köszönet érte Jóna Dávidnak!
Az utolsó zserbó...
A társaságban évődött valaki, gúnyosan kacarászott, miközben az utolsó zserbó szelet az asztalon figyelt, épp a csokimáz repedéseiben eveztem, amikor az egyik felhangosodott, magából kikelt.
Bólogattam, hogy igen, és hát persze, de közben a zserbó isteni lekvárját néztem, azt gondoltam, hogy egy gyors mozdulattal veszem el… Illik ezt? Úgy döntöttem, mégsem.
Az utolsó szelet, már ötöt ettem… De persze – mondd, ki számolja? Az asztalon egy mécsesláng a zserbómnak táncol, játékosan körül udvarolja.
Szép szelet, formás, és főleg tökéletes benne az arány, a házigazda felkapta a tálat, körbe kínálta, s majd letette az asztal túloldalán.
Micsoda tapintatlanság, miért nem a pogácsát kínálja? Attól porzik a szám. Szemüveg nélkül, háttal állva is jobbat sütött apám testvére, a keresztanyám.
De legalább a zserbó megmaradt, túlélte a kört, mint az utolsó a tálon, az egyetlen örömöm ma a zserbó, édes, ízes bizonyosságom.
Megállítanám itt az időt, s míg beléjük fagyna a szótag, átnyúlnék az asztal felett, csukott szemmel enném, s a boldogsággal látnám az egyenlőségjelet.
És akkor megtörtént, aminek nem szabadott volna: Elvette, elvette az egyik rosszéletű galád, ott ültem kisemmizve, elveszve, és még csak meg se rebbent a szentéletű vendéglátó család.
Vitatkoztam, érveltem, már nem számít semmi, ebben persze jó vagyok, nem láttam mást, csak hogy ők a garázdák, és az álszent zserbó-tolvajok.
És akkor jött egy újabb tálca, egy zserbó-piramis – délután sütöttem, mondta, s a tálcát az üvegasztal széléhez egy picit odakoccintotta.
Kínáltak, vettem, a tányéromra tettem, néztem, mint a bűnt, a jóvátehetetlent, jóllakottan és megszégyenülten ültem ott, de az étvágyam már elment.
Mennyiszer volt már, hogy jött, de nem akkor, amikor kértem. Elgurult a sezlon alá, egy jó pár rózsafüzér-szem.
Zserbóban látom mindazt, mit éltem tőlem elragadt, az egyetlent, mit elvittek, s egy tálcányit, mi megmaradt.
..és még mindig süti..nem is akármilyen!
Végül egy háromlépéses útmutató Carole Matthews-tól, a sikeres és népszerű brit írótól arra vonatkozóan, hogyan is kezeljük a stresszt:
- 𝑉é𝑔𝑦 𝑒𝑔𝑦 𝑚𝑒́𝑙𝑦 𝑙𝑒𝑣𝑒𝑔𝑜̋𝑡! - 𝑆𝑧á𝑚𝑜𝑙𝑗 𝑒𝑙 𝑡í𝑧𝑖𝑔! - 𝐸𝑔𝑦é𝑙 𝑒𝑔𝑦 𝑐𝑠𝑜𝑘𝑖𝑡!
"Sikeres és népszerű brit író, híres humorérzékéről és romantikus vígregényeiről. Könyvei világszerte több mint 6,2 millió könyvet adtak el, és több mint 31 országban jelentek meg. 2011-ben Matthews bekerült a Romantikus Fesztivál Hírességek Csarnokába a romantikaírás iránti kiemelkedő hozzájárulásáért."
2021.08.10.
Comments