Gondolkozós percek a lilaakác magjáról
Délután a csütörtöki zöldhulladékos napra “gyúrtam”: megfazoníroztam - nem kicsit! - a lilaakácom.
Nem mondom, hogy nagyon örülhetett neki, vagy csak furán fejezi ki a háláját - lásd a jobb szemöldököm végénél a pöttyöt! Magasról esett nyesedék állt bosszút rajtam!
De a lényeg!
Ennyi termésre még nem emlékszem!
“A lilaakác (Wisteria) magjainak csattanása egy teljesen természetes, ám rendkívül látványos fizikai jelenség, amelyet robbanó magterjedésnek (ballochoria) neveznek.
A jelenség hátterében az alábbi folyamatok állnak:
• Feszültség felhalmozódása
A lilaakác lapos, molyhos hüvelytermései késő ősszel, télen vagy kora tavasszal kezdenek kiszáradni. A száradás során a hüvely külső és belső rétegei eltérő mértékben zsugorodnak. Ez a felemás száradás óriási csavaró feszültséget hoz létre a termésfalban.
• A "robbanás"
Amikor a feszültség eléri a kritikus pontot – gyakran egy száraz, meleg vagy alacsony páratartalmú téli/tavaszi napon –, a hüvely hirtelen, két spirálisan megcsavarodott darabra hasad szét.
• A hang
Ez a hirtelen fizikai törés egy meglepően hangos, ostorcsattanásra vagy akár puskalövésre emlékeztető "pukkanó" hangot ad ki, ami a gyanútlan szemlélőt könnyen megijesztheti.
• A magok kilövése: A felszabaduló energia parittya- vagy katapultszerűen löki ki a barna, lapos magokat. A magok így akár 6–10 méteres távolságra is elrepülhetnek az anyanövénytől.”
Ha szeretnéd közelről megfigyelni a jelenséget, esetleg vágysz magról szaporított növényre, tudok hozzá alapanyagot adni!
2026.09.29.
Comments