Gondolkozós percek A MAGYAR NÉPMESE NAPJA mentén
“Minden évben szeptember 30-án – a „nagy mesemondó”, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük.
Az ünnepről
• Alapító: A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére hívták életre.
• Első alkalom: Először 2005. szeptember 30-án rendezték meg.
• Célja: Hogy a népmesék fennmaradjanak, és a bennük élő bölcsesség, kultúra továbbhagyományozódjon a fiatalabb generációkra. Ezen a napon a pedagógusok, könyvtárosok és a mesét kedvelő gyermekek és felnőttek különös tisztelettel fordulnak a magyar és más népek meséi felé.”
Nem első alkalommal ünnepeltünk együtt a kunhegyesi Kossuth Óvoda tündéreivel.
“A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök.
Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök.
Mert mi a gyerek viszonya a világhoz?
Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is.” (Csukás István)
Én azt gondolom, ez mind benne volt a ma délelőtti együttlétben!
Benedek Elek Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barackja után még egy kortárs író, Rozványi Dávid A tündér és a kövirózsa című meséje is elhangzott.
Egy egykori tanítónak - legyen bármely életszakaszában is - igazi töltekezés az apróságok között töltött idő.
Arról sem megfeledkezve, hogy lánykám egykori óvodájába jöttem vissza!
Hát ha ehhez még kap olyan mondatokat is a végén a hallgatójától, hogy:
“Ügyes vagy! Szépen meséltél!”
Mindenek után pedig megállapodtunk a gyerekekkel, hogy az udvaromból ajándékba vitt selyemakácot egy foglalkozás keretében együtt elültetik, így lesz lehetőség majd egy igazi mesefa alatt hallgatni szebbnél szebb történeteket…
Hálásan köszönöm Esztike, hogy ismét gondoltál rám, hogy együtt ünnepelhettünk!
2026.09.30.
Comments