Gondolkozós percek a lilakáposzta kapcsán
Nem is olyan régen Málnáson jártam!
Tüneményes emberek fogadtak, ahogy az elmúlt évben is!
Igazán figyelmes vendéglátás: a szálláson a hűtőben terített “asztal” várt.
A kínálatban helyet kapott jónéhány szelet szalonna is - kolozsvári-e vagy sem, az most igazándiból lényegtelen is!
Ott és akkor nem került sorra, de mert “felajánltatott”, így útravalóul útitársul is szegődött.
Aztán hogy, hogy nem, valamiért csak nem fogyott el.
Mostmár tudom is, mi ennek az oka!
Angéla az a házigazda, aki valamiféle módon, baromi jó érzékkel nemcsak hogy gondolataival hazakísér, hanem itthon is, továbbra is érezhető megkülönböztető figyelme!
Ma nem is volt kérdés, hogy a lilakáposztát milyen zsiradékon párolom!
A teljes igazsághoz tartozik, hogy az ízesítést átengedtem drága barátosnémnek!
S amíg ő konyhán tüsténtkedett, Kedvese az én immár több napja fennálló vizes gondom orvosolta!
A párolt káposztára abban az időben kaptam rá, amikor a szüleim Berekfürdőben dolgoztak.
Vakáció alatt szinte nem is jöttünk haza, hanem a bolt melletti raktárban “szállásolódtunk el”.
A helyiség tökéletesen megfelelt arra, hogy az éjszakát ott töltsük.
Konyhára azonban már nem volt kapacitás, így az étkeztetést a szomszédos étterem kínálatából oldották meg anyáék.
Ha hetente hétszer mást sem lehetett volna választani, mint sült húst krumplipürével és párolt káposztával, még azt sem bántam volna!
Ebéd közben előjött ez a régi(módi) történet is!
Ezután ők robogtak tovább jótékonykodni, én pedig kicsit most még merengek a társaságuk hátramaradt pillanataiban, fürdöm a napocskában.
Így történt hát, hogy a vasárnapi menü egyik fogása - Angéla útravalója okán - számomra a jelen kedves percei mellett még egy valóságos időutazást is generált!
Nagyon hálás vagyok érte mindőjüknek!
2026.09.27.
Comments