Gondolkozós percek “mekkelekségem” kapcsán
A fermentálás kiderül majd mennyire lesz sikeres…
Ennek kapcsán viszont lelkemmel megsimogathattam apukám emlékét.
Mindez annak okán, hogy ő egykor itt a faluban egyféle Mekk Mesterként volt ismert.
Nem volt számára megoldhatatlan probléma!
Találtam hagyatékában általa kockás (tudom, négyzetrácsos a helyes!) lapra rajzolt tervezeteket is…
Magam nem fényezendő szándékkal, inkább amolyan összetartozunk érzés az, ami a fermentáló edény körüli mizériám üzenete…
Persze, egyszerűbb egy edényt venni, de nagyszerűbb (érzésnek legalábbis az, eredményt illetően meg majd kiderül!!) a rendelkezésre álló készletből sáfárkodni!
Mivel a savanyítás (tudom, hogy nem pontos, lehet, hogy a tartósítás korrektebb lenne, de te aki olvasol, úgyis tudod, miről van szó?!) folyamatában van szerepe annak, hogy lezárt legyen az edény, de tulajdonképp mégse, gondoltam, bevetem az egykori szüret emlékét őrző borlélegeztető készüléket.
Ezen keresztül el tudnak távozni a gázok úgy, hogy kedvük se lesz ennyi kanyar után visszafordulni!
Innentől meg már ment minden, mint a karikacsapás!
Apa, ha látsz - márpedig biztos! - tudom, hogy elmosolyodtál, mert ugye, nem esik messze az alma…
Emlékedet megidézendő hoztam még pár dolgot, amiknek ugyan fermentálásra semmi szükségük (felújításra annál inkább lenne!), viszont a te két drága kezed nyomát őrzöm általuk!
2026.09.29.
Comments