„Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés.” (Müller Péter)
Mozizós hétvégém volt. Megnéztem többek között Amin történetét, mely a Menekülés címet kapta.
Jonas Poher Rasmussen filmje nem egy habkönnyű falat. A menekültek ügye pedig manapság is aktuális. Csak ajánlani tudom, és utána jól jöhet egy levezető séta pl. a gyönyörű Bazilika téren. „…a tavalyi év kétségbevonhatatlan sikere. Január végén mutatták be a Sundance filmfesztiválon, ahol megnyerte a dokumentumfilmes versenyt. Nyáron a legjobb egész estés filmként díjazták a világ legfontosabb animációs fesztiválján, Annecyban. Ősz óta, a díjszezon igazi beindulásával máris szekérderéknyi kisebb díjat nyert, és jelenleg három kategóriában is esélyes Oscar-jelölésre: a dokumentumfilmek, a nemzetközi filmek és az animációs filmek között. Ritka az ilyen megállíthatatlannak tűnő diadalút, de a Menekülést látva teljesen érthető. Egészen egyszerűen azért, mert Rasmussen rendezése tiszta és nemes szándékokról tanúskodik, teljesen transzparens és őszinte. A cinikus félretájékoztatás és a bizonytalan eredetű álhírek korában valósággal szomjazzuk az ilyen hiteles történeteket.” (24.hu)
"A rendező a főszereplő nevét tudatosan változtatta meg, hogy ezzel is óvja, leplezve valódi kilétét, az emigránsokra ugyanis az Afganisztánban most újra berendezkedő tálib rezsim szerint halál vár. Tragikus jelentőséget ad mindennek, hogy közben azt az Európát is elérte a háború iszonyata, amely az elmúlt hetven évben békében élhetett. Amin gyalogolt, ameddig a lába, s hallgatott, ameddig a szíve bírta. Képesek lennénk-e mi hasonlóra, ha úgy hozná a szükség?" (Szöveg: Paksa Balázs/Magyar Kurír)
A film címe, maga a szó további gondolkodásra inspirált.
Révész Sándor első, 1985-ben megjelent szólólemezéről egy dal - ezzel a címmel.
Kránitz Laura: Menekülés
még két sóhajtás és véget ér a nap
elbújnék egy virágkelyhében fotelom mélyébe behúzódnék kortyolgatnám lelked szépségét magam mögött hagyva az elteltek kétségét ugye több lesz minden mint a nagy semmi végtelen hulláma lebegtess kérlek tisztító fények ölelő karjába
eltűnt szivárványok páracseppjei talán feledtetik a tegnapot
még két sóhajtás és véget ért a nap…
Így vall magáról:
Kránitz Laura vagyok, Budapesten élek. Érdekel minden, ami művészettel kapcsolatos, és kiemelkedik az átlagból. Őszi lelkem van. Szeretem a filozofikus gondolatokat, az élet értelmét boncolgató írásokat, az érzelmek megjelenítését. Nem törekszem a részlet gazdag megjelenítésre. Verseim fő témái: gondolataim arról, hogyan látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok. A világirodalom költői nem csak a polcomon, a szívemben is jelen vannak. A Facebook (Meta) felületén Kránitz Laura versei és gondolatai című oldalon összegyűjtöttem verseim nagy részét. A MA esti Lara-PHON oldal pedig pársoros gondolataim gyűjtője. Írásaim az alábbi fórumokon jelennek meg napjainkban:
Litera-Túra Irodalmi Magazin Gondola Kulturális Magazin Magyar Múzsa Hetedik Héttorony Dokk
Laura verseiből készített listám:
Reményik Sándor: A menekülő
Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét, meg másét, Sok holt betűbe zárt eleven lelket, S hogy mindenütt nyomomba szálljanak: Megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam, Hintám, amelyen legelőször szálltam, A keszkenőm, mivel rossz másba sírni, A tollam, mert nem tudok mással írni, Vinném a házunk, mely hátamra nőtt Az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék! Én Istenem, mi minden futna át Gyötrődő lelkem alagútjain - Olvasgatnám az ablakok sorát, Simogatnám a fecskefészkeket, S magamba színék minden verkliszót, Mint bűbájos, mennyei éneket...
Utánam honvággyal tekintenének Az ajtók mind, és mind a pitvarok, Szeretnék mindent, mindent magammal vinni - És mindent itt hagyok.
Kolozsvár, 1916. szeptember
„Jézus születése után a Biblia leírja, hogy a Szent családnak, Józsefnek, Máriának és gyermekének, Jézusnak menekülnie kellett Heródes elől. A leírtak szerint Heródes Juda római fennhatóságú kormányzója tudomást szerzett arról, hogy Izrael királya a megváltó megszületett. Józsefet, Jézus nevelő apját álmában egy angyal figyelmeztette, hogy a gyermek Jézus életére törnek, és azt a tanácsot adta: meneküljenek Egyiptomba.” Wikipédia
Ezt dolgozza fel Giotto di Bondone firenzei festő Menekülés Egyiptomba freskója, ugyanígy a spanyol Bartolomé Esteban Murillo gyönyörű olajfestménye is.
Végezetül bár a cím a menekülést idézte meg, azt gondolom, Illyés Gyula Nem menekülhetsz című versének mégis itt a helye Mensáros László gyönyörű előadásában.
2022.04.05
Comments