Messzire nézek...

Gyönyörű gondolatok! Kell ehhez bármit is hozzáfűzni?

Azt nem tudom, mi vár rám ott, ahol már ők várnak. Nem is szeretném tudni tulajdonképpen, hiszen ők ott vannak, ott lesznek.. Ahogy a világrajövetelem kezdeti lépéseit óvták, gondoskodással voltak, elkísértek, az amoda világban sem fognak magamra hagyni, ebben biztos vagyok. Erről mit sem változik a véleményem - még akkor is, ha hibáztak (volna) valaha irányomban, vagy akár egymás iránt, vagy én nem voltam dolgok iránt kellően elfogadó. Egyébként meg milyen jogon ítélkezik valaki azokban a dolgokban, amiket csak hallomásból él(het) meg!? A dolgokat egyébként is összességében kell vizsgálni - ha egyáltalán kell! Ha egyáltalán van értelme!

Ahogy tudom magamról, hogy a legjobbat akartam - és ezen már nem változtathat senki, semmi, legfőképpen sajátmagam - mióta csak "van folytatásom", ugyanígy gondolom felőlük is! Hiszen belőlük lettem. Ahogy mondják, hetedíziglenről is öröklődhettek át vonások, de nem gondolom, hogy változtatna is bármit!

"...Tudnunk kell, hogyha valakit szerettünk, de elveszítettük, önös hiányérzetünk tesz szomorúvá. Az igazi szeretet, olyasfajta kötődés, ami attól függetlenül alakul ki, hogy valósággal megismerted az illetőt..." - attól függetlenül vagy épp annak ellenére...

2023.11.01.