Ahogy mindenkinek - úgy nekem is - megvan a napindító, már-már szertartásnak tudható menetrendem: ébredek, amikor, fel is kelek, ha úgy látom, nincs esély visszaaludni (és amit sohase gondoltam, eljött, hogy napközben "rásegíteni" egy kis szunyókálással), szétnézek, mi történt a világban este óta, amikor még a wifit is elaltattam. (Valamikor hajnalban volt egy pillanatnyi éber állapot, amikor kinyitottam ablakokat, ajtót, hogy beengedjek pár kevesebb fokot is, ha még benn nem lenne elég, de szerencsére azután vissza is aludtam.)
Szóval nem volt ez ma sem másképp + jött az elhatározás hozzá: nincs duma, poszt, nincs emlékezés.
Mikor ez megfogalmazódott, pont akkor jött szembe az a biciklis - hegyoldalas - pihenős kép, amiből nálam már itthon "nyihog" a bicaj.
Majd az ajtón kilépve fogad a szokásos kép: a járda, selyesmakácvirággal megborítva.
Semmi gond: amíg a cukkinilecsóm összeáll, két párolás között lehet takarítani is.
Gyerekként, amikor édesapám anyukájánál Nagyrédén töltöttem nyáron egy kis időt, reggelente lecsóillatra ébredtünk Pannikával.
Ő apukám bátyjának unokája, akivel közel egyidősek voltunk, aki szintén tanító néni lett, és akinek nagypapája, az apukám bátyja egy telken élt a apukám anyukájával!
És persze, hogy folyamatosan ment az "összehasonlítás" a dédi és köztem.
Bingó - apám meglehetősen kései, mondhatni "besikerült" gyerek volt, ha ennyi idő van/volt testvére és közte.
Egy alkalommal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk az éppen Rózsaszentmártonban, apukám nővérénél nyaraló nagyit - tudatva vele személyesen, hogy igen, van valakim, akivel hosszabb távra tervezünk.
Motorral utaztunk. Megérkezve jött be ő is mögöttem az ajtón.
Íme nagyim vendégváró mondatai - meg nem hazudtolva sajátönmagát:
- Hát e ki?
Mire próbáltam szavakba önteni a fiú szerepét, de a nagyi szótárát nem figyelmen kívül hagyva.
Mire ő:
- Udvarló? Minek a? Pannikának sincs?
Nem mondom, hogy különösen vendégmarasztaló fogadás, de ezzel együtt mégis kellemes emlékeink között őriztük, és emlegettük olykor-olykor. És azt sem állítom, hogy emiatt lett volna a történetnek olyan folytatása, mint amilyen...
A nagyi az az ember volt, aki mindig kimondta! Ami a szívén, az a száján!
Nyilván benne van maga a reggeli "ténye" is, de hogy nem is olyan rég ellátogathattam Nagyrédére - s bár a szülői ház nem került képbe (egyébként is a nagymamám apa bátyjáékkal elköltözött nagyon rég Esztergomba, amely helyszín felkeresése már tényleg egy másik történet) - szóval az sem mellékes tényező, de a gondolataim drága nagymamám, nagymamáim körül jártak. S nem lenne "igazságos", ha a másik kettő, általam ismert is ne lenne jelen ebben a posztban, azt gondolom, így idehoztam őket is.
Édesapám anyukája egy tipikus palóc néni volt - jellemző tájszólással, ami az én alföldi fülemnek mindig mézédes volt - különleges öltözködési szokással, ahogy a fotó is engedi sejtetni. Zsebkendőnyi kendőcskéje alatt hajszálai két ágba fonva, fején körbetekerve, felül az "ingeket" (mert így hívta) ráncba kapó pruszlik (mellény - télen, nyáron)
Sajnos, csak ez az egyetlenegy maradt fenn róla.
A nagyapám kovács volt, viszonylag korán egyedül maradt a négy gyerekkel a mama - előbb csak nagyapa betegsége, majd halála okán is.
A képeslapok, levelek címzésekor az én írni tudásomkor már javában használatos volt a Török Ferencné elé írt hárombetűs rövidítés: özv.
Vissza a ma reggelbe, amikoris az akácvirágok "söprődtek" egy csomóba, a lecsóm közben készült, a gondolataim pedig az eltelt évek sokasága köré rendeződtek.
Nyilván (lánykori nevén) Lőrincz Matild pont így indíthatta egykor az unoka - dédunokás reggeleit.
Mert arról ugyan nem esett szó eddig, de valami hihetetlen mód képes volt arra, hogy egyszerre több dolgot is végezzen - ez gyerekkori emlékként megmaradt bennem.
Amiben azért némi szégyenérzet utol-utolér vele kapcsolatban, az a patyolattisztaság, amelyet képes volt fenntartani az egyébként nem padlós (naná, hogy nem járólapos), hanem földes aljú kis lakrészében: állítom, hogy az általa készített rongyszőnyegen félszem porszemet sem lehetett megtapasztalni legyen is szó a nap bármely részéről!
És ma már október 9-étől tizenkettedik éve én is nagymama vagyok...
További képek ide kattintva érhetők el!
Comments