Nyugdíj

„Nem a nyugdíjba vonulás az elbúcsúzás a munkától, hanem új lehetőségek felfedezését jelenti.” (George Foreman)

A csoda se igazán emlékszik arra, hogy nagyon-nagy vágyakozás élt volna bennem fiatalon ezen évek után, melyeket pár éve élek!?!

Na, de ha nincs ismeretem valami létezéséről, hogyan is jutna eszembe az után epekedni?!

Ja, vagy mert hallottam róla?!

Hát nem igazán! Inkább úgy voltam vele: jöjjön, aztán meglátom!

Persze, az irányában voltak kételyeim, hogyan "jövök majd le" a munkáról?

Ezt pedig azon megtapasztalás váltotta ki, amikor gyesen voltam és a házunk előtt láttam/hallottam a tanévnyitóra tartó gyerekeket.

Mindamellett, hogy varázslatos volt maga a tény, ami miatt nem indultam velük, azért egy kicsit összeszorult a szívem, hogy a csengőszó akkor engem nem hívott!

Aztán amikor egyre közelebb ért a katedrán töltött évek száma a negyedik x-hez, már bennem volt stabilan az elhatározás, hogy élni fogok a Nők 40-nel!

Akartam az a Nagyi is lenni, akitől, ha kérdezi az unokája, tudok-e utazni hozzá, az akár azonnalt is mondhassam!

Pár évig még visszajártam tanítani a nyugdíjazás előtti iskolába.

Mondjuk túl sok nem volt, persze: a fegyverneki pár évet követően jött, és szerencsére stabilan helyet foglalt el munkahelyileg aktív éveim bázisiskolája az egykori kunhegyesi Kossuth, majd a Városi Iskolánál - mert úgy is hívták! - fejezhettem be tanítói pályafutásomat.

Amikor "elegük lett belőlem", azaz nem kerestek munkaügyben tudomásul vettem.

És akkor kezdődtek azok az évek, amelyekre igazán illik a nyugdíjas melléknév!

A tavalyi születésnapommal pedig eljött a nyugdíjas kor "számilag" is!

Hogy került mindez pont most elő?!

Kata megosztása előhozta emlékeimből azt a napot, amikor az ő versével

búcsúztam a kollégáktól, mintegy sugalva a kitartást, még pontosabban azt a tényt, hogy jó sorsát az ember el nem kerülheti: előbb-utóbb eljön!

Csak meg kell érni, s ha ez sikerül, még inkább megbecsülni!

S hogy ki, hogyan éli, legyen az az ő döntése!

Részemről van pár dolog!

Nem saját kútfőből jött gondolatok, de tudok velük azonosulni, így idehoztam:

"Tartsd szem előtt!

Ne foglalkozz a lényegtelen számokkal! Olyanokkal, mint az életkor, a testsúly és a magasság.

Folyamatosan tanulj!

Tudj meg többet a számítógépekről, a járművekről, a kertészkedésről, bármiről!

 Sose hagyd ellustulni az agyad!

 “Egy tétlen agy az ördög munkaterepe.” És az ördög neve Alzheimer.

Élvezd az egyszerű dolgokat!

Nevess gyakran, hosszan és hangosan!"