Pénz, pénz, pénz

A pénz jön és megy; a különbség csak annyi, hogy könnyebben megy, mint ahogyan jön. (Johannes Amos Comenius)

Két Heltai anekdota, no meg egy kedves kis „dal” - ugyanő tőle (mindjárt két hangon), ez a mai kínálat.

Takarékosság

Hegedűs Gyula és Heltai Jenő a takarékosságról beszélgettek. Hegedűs sóhajt:

- Pajtás, az ördög tudja, hova lesz a pénz, de mindig elfogy. Lehet, hogy nem tudok vele bánni?

- Magam is így vagyok – legyintett Heltai. – Pedig nagyszerű módszert eszeltem ki. Ebbe a noteszbe minden kiadást bejegyzek, de úgy látszik, ez sem az igazi, mert a pénz éppen úgy, elmegy, ha feljegyzi az ember, mintha nem.

- Érthetetlen…

- Pedig így van. Havi keresetem ezer korona. Itt a notesz, nézd meg minden fillért feljegyeztem.

Hegedűs gondosan tanulmányozza a feljegyzést:

NOVEMBER

Családomnak 300 korona

Szivar 50 korona

Kocsi 50 korona

Egyebek 600 korona

Hegedűs áhítatos tisztelettel nézi a noteszt, és mély meggyőződéssel jegyzi meg:

- Nekem nem volna hozzá türelmem, hogy mindent ilyen aprólékosan feljegyezzek…”

A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is. (Woody Allen)

Heltai másik pénzes történetét egy Bálint Andrással készült beszélgetésben olvastam:

„…Nagyapám, Bálint Zoltán építész amúgy ismerte Heltait. Egy évben is születtek. A családi legenda szerint Párizsban találkoztak. Heltai nagyon szegény volt, nagyapám megkérdezte, hogy mit csinál.

„Várom a Messiást” – válaszolta vigyorogva Heltai. „És?” – kérdezte tétován nagyapám, mire Heltai így felelt: „Megjöttél! Adjál kölcsön 100 frankot!”

Az alábbi dalban a főszereplő nem kölcsönkért, hanem munkát keresett, konkrétan: modell akart lenni - először… na, de a végén!

Heltai Jenő: A modell

Egy egyszerű kültelki lányka

(Tizenhat éves, jó falat)

"Leszek modell!" Így szólt magában

És egy festőhöz fölszaladt.

Mert megfelelt az arc, a termet,

Így szólt a piktor: "Aktra termett

E karcsú test... e két halom...

Vetkőzz hamar le, angyalom!"

És mert a célhoz ez vezet,

A kis modell levetkezett.

Mit tudta ő, a balga gyermek,

A neveletlen vadvirág,

Hogy fölfedezve már a szappan,

És él vele a nagy világ.

Mert fogyatékos volt a teint-je,

A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye!

E karcsú test... e két halom...

Izé... gyerünk csak angyalom,

Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar,

Segítünk rajta csakhamar."

És karon fogta, ahogy illik,

A fiatal, de balga nőt,

A szomszédos fürdőszobába

Diszkréten átvezette őt.

Ott állott martalékra várván

A kád... fenékig csupa márvány!

Ami fürdőnek a jele,

Színültig vízzel volt tele.

Festőnk a kádra mutatott,

Köszönt és eltűnt: "Jó napot."

Elmúlt egy óra meg nehány perc –

A lány nem jön ki. Ej mi ez?

A piktor hosszasan eltűnődik:

"No, most már szörnyen tiszta lesz!"

Benyit, ijedten hökken vissza:

Ott áll a lány, a vizet issza

És keservesen sírni kezd:

"Én nem bírom kiinni ezt!

Ha mindig ennyit inni kell,

A fészkes fene lesz modell."

Ha hallgatni támadna kedv, úgy íme a leányzó története - mindkét nem hangján:

2022.11.15.

#HeltaiJenő