Gondolkozós percek Pósa Lajos egyik verse kapcsán
- Dávid Rozványi
- 2 days ago
- 1 min read
Volt egy rendezvénysorozata az Önkormányzatunknak 2017-ben csupa remek programmal, egy egész héten át.
Nem kis vállalkozás volt, ám becsületére legyen mondva minden elismerést megérdemlően teljesítette!
Nagyszerű érzés volt tevékeny részese lenni is!
A záró napra Pósa Lajos Anyám intése című versét vittem.
Ekkor az egykori örsiekkel találkoztunk.
Egy nagyon tartalmas beszélgetés alakult ki, melynek elején hangzott el a fent említett Pósa költemény.
Én akkor már harmadik éve számítottam olyan elszármazottnak, aki visszaszármazott az “ősi házba”.
Azt gondoltam, már “visszarázódtam” annyira, hogy nem csuklik el majd a hangom.
Hát nem így történt!
Nem kellett ugyan leállni, de az
“Ugye, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?”
sorokhoz közeledve a gombóc jóval nagyobbra nőtt a torkomban…
Édesanyám 1989. január 30-a óta, édesapám 2013. április 4-e óta már vigyáznak fentről rám.
Tegnap előkerült egy, a szüleim régi házáról készült fénykép is, de biztos van szerepe a közelgő január végének is abban, hogy épp a napokban újítottam meg ezt a verset…és hát az a két sor….bizony még mindig nagyon mélyen megérint.
2026.01.008.
Comments