„Meg szeretném ismerni Gősi Vali magyar hangját!” – ez a mondat életem egyik meghatározó mondatává lett több szempontból is, de jelenleg maradjunk csak annyiban, hogy elhangzott. Ehhez azonban kellett egy személyes találkozás a nevezett hölggyel.
Valit már korábban is többször felolvastam, Mindig elvarázsolt szellemisége, a világra való nyitottsága, az a mód, ahogy képes volt a fájdalmát úgy megélni, hogy segítő, támogató példát mutathasson sorstársainak, hogy minden erejével igyekezzen úgy továbbélni, hogy a hiányt végül a művészeti ág gyarapítására fordítsa. Mindehhez az erős jellemén túl kellett egy olyan indíttatás, amelyet a szülői házban kapott, s amelyet tanulmányai folyamán, és a felnőtt létében is nagyon tudatosan gyarapított.
Verseiből sugárzik a szépre való érzékenység, a hagyományok tisztelete, a múlt szerepének meghatározó jellege, a gyökerek fontossága, tisztelete, ápolására való törekvése.
A napokban megjelent Emlékkönyv című alkotása, mely első prózai műve, tulajdonképpeni élettörténete.
A Valival folytatott beszélgetésünkből ollózva ajánlom szíves figyelembe munkásságát. Azt gondolom, vele ismerkedve kaphat az ember igazán kedvet prózájához, a közelmúltban megjelent Emlékkönyvhöz.
- Megfogalmaznád nekem néhány gondolatban, hogy honnan jössz, hová tartasz?
- Egyetlen szó jut elsőként eszembe, a hála. Újra és újra köszönöm a Teremtőnek szüleimet, testvéremet, akik kedves ösztönzésére az irodalom, a versek közelségében élhettem, és ma, őszülő fejjel is úgy emlékszem a vasi falucskára, Rábagyarmatra, mint gyermekkorom bölcsőjére, ahol mondókák, versek dallamán cseperedtem. Szívemben örökké élni fog kedves magyartanárom, Ács László – a kedves jó Laci bácsi – emléke, az, hogy legszebb gyermekéveimet társaimmal együtt a közelében élhettem, örökérvényű tanításainak, emberségének, szeretetének, a szépség dicséretére való ösztönzésének részese lehettem. Az emlék visszajár, a vers, az irodalom szeretete már velem marad, amíg csak élek.
- Mit jelent számodra az írás?
- Azt tudom, hogy a vers, az irodalom eszmélésem óta mindennapjaim része, bár sokakhoz hasonlóan én nem mondhatom el, hogy már kora-gyermekkoromban verseket írtam. Sok éven át elég volt számomra az irodalom, a könyvek közelségében élni, igaz, úgy, hogy életemből egyetlen nap sem telhetett el egy-egy vers elolvasása nélkül. Így aztán korai verseim nincsenek.
Az első verset valamikor két évtizeddel ezelőtt, közel ötven évesen írtam le, a fiam elvesztését követően, aki egy tragikus balesetben távozott el, életmentés közben.
Sokáig feldolgozhatatlannak tűnt a mérhetetlen igazságtalanság, hogy életet mentett és belehalt… Ma, huszonkét évvel később sem mondhatom azt, hogy elfogadható mindez, mert a hiány, a fájdalom ma is ugyanolyan mélyről fakad fel, mint egykor. Vallom, hogy a gyász megélése szükségszerű, és valamennyien másként éljük át veszteségeinket. Mégis, valami ösztönös, beletörődő gyógyírként fogadom immár két évtizede e mérhetetlen, semmihez sem fogható „veszteség ajándékait” – ahogy egy kedves gyászterapeuta, Singer Magdolna fogalmazott egy velem készült riportban.
- Mesélnél valamit a verseid életéről?
- Verseimet számítógépen őriztem néhány évig, aztán 2012-ben megszületett első, önálló verseskötetem, a Halkuló hiány, amely a később megjelentekkel együtt letölthető a MEK archívumából.
Ezt követte 2015-ben a második – a Hódolat a tavasznak című versválogatás.
Majd 2017-ben – mintegy, a trilógia lezárásaként, amelynek meghatározó hangulata közel húsz évig fájdalmas gyászidőben való emlékezések sora volt – megjelent a harmadik, a Misztériumok című verseskötetem.
E kötet különlegessége, hogy a borítóterv az akkor 12 éves unokám, Mira kedves, ajándékomul válogatott, saját kézírásával összegyűjtött idézetek színes, már életörömöt remélő és üzenő montázsa.
- Gratulálok a leányzóhoz, Valikám! Egyébként tudom, hogy kedves párod remek fotókat készít, gyönyörűen szaval, felolvas. Így aztán cseppet sem meglepő, hogy az unokának is van köze a művészetekhez.
Mit lehet tudni még az irodalmi tevékenységedről?
- Hálás vagyok, hogy ma is körbevesznek a könyvek, elsősorban a versek itthon is, és 2011. óta tagja és állandó szerzője, egyik szerkesztője vagyok a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti alkotó Közösségnek, így társaimmal rendszeresen találkozhatunk a helyi könyvtárban, irodalmi esteket rendezünk, és évente megjelentetünk egy antológiát, de készítettünk már művészeti naptárt is. Szívesen fogadtam a megtisztelő felkérést néhány éve Dr. Bartha Júlia néprajzkutatótól, akinek török nyersfordításait örömmel formálom verssé anyanyelvünkön, a honi olvasók számára. Ez nagyszerű kihívás is az írás örömén túl. Készül a török kortárs fordítások gyűjteménye, amely egyelőre virtuálisan érhető el, és talán a nemrégiben megjelent Szavakkal festett képek című közös kép-vers album bemutatóját említeném meg. Tervezzük még Zsolnai Tímeával együtt álmodva egy újabb kép-vers album közös kiadását is.
- Kérhetem, hogy mesélj még az Emlékkönyvről!
- 2021 decemberében történt a legújabb rendkívüli, örömteli dolog az életemben. Valami nagyszerű, szinte álomszerű, ami megint csak újult erőre, élni hívott, és valósággá lett a körülöttünk vajúdó, nehéz élethelyzetben is: őszinte örömmel jelentkezhettem 2022. október elsején a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon bemutatott új könyvem, első prózai művem, az Emlékkönyv megjelenése során megélt élményeimmel.
Azzal együtt, hogy büszke vagyok korábbi tevékenységemre, ez azoktól eltérő, valami egészen más, egészen különleges élményt adott, amelyen a BlueCyg Publishing Kiadó megtisztelő felkérésére első prózai művem, az Emlékkönyv megírására indultam. Feledhetetlen élmény a könyv megszületésének minden fontos pillanata, amíg a napokban – a fönt említett, nagyon megtisztelő rendezvényre való meghívásra – elsőként ezen a neves rendezvényen, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutathattam be, dedikálhattam Emlékkönyvemet, amely a kiadó megható szlogenjével élve:
„Egy igaz történet a fájdalomról és a megbékélésről.”
- Köszönöm a beszélgetést! További sikereket kívánok mind az alkotás terén, mind a privát életedben!
Az alábbi linken található egy válogatás Gősi Vali alkotásaiból:
2022.10.18.
Comments