Nagyon emberi hangon a nagyon hétköznapi és nagyon csodákkal teli világról!
Így vall magáról:
" A nevem Szabó Ferenc. 1966-ban születtem Lajosmizsén. Születésem óta Táborfalván élek. Az általános iskolát Táborfalván végeztem. Középiskolába pedig Kecskemétre jártam. Általános iskolai irodalomtanáraimnak: Sevecsek Mihályné Erzsikének és Bodzsár Pálné Ági néninek köszönhetem az irodalom szeretetét.
1991-ben egy gyógyíthatatlan szembetegséget állapítottak meg nálam. Ez a betegség szerencsére elég ritka, de a vége mindig a teljes vakság. Jelenlegi állapotomban már csak a fényt érzékelem.
Gyermekkorom óta szeretek olvasni. Szerencsére az informatika fejlődésének, a képernyőolvasó programok megjelenésének köszönhetően erről ma sem kell lemondanom. Verseket körülbelül három éve kezdtem el rendszeresen írni. Bár korábban is próbálkoztam, de azok inkább csak Kezdetleges kísérletek voltak. Addig amíg volt egy kis maradvány látásom A képzőművészet, a grafika sokkal jobban érdekelt. Miután már nem láttam rajzolni, másik szórakozást kerestem magamnak és ez lett a vers.
A költészet nekem az élet, melyet csodák, jelek és titkok alakítanak; És kézzelfoghatóvá teszi azt, ami számomra nem látható. Leginkább Dallamos rímes verseket írok. Ez nem azt jelenti, hogy a más stílusúakat nem szeretem. Ritkán írok szigorú szabályokhoz kötött verseket. Ezért nem nagyon próbálkozom például a haikuval. A témaválasztásaim teljesen véletlenszerűek, arról írok, ami éppen eszembe jut…
Tagja vagyok a Dabasi Gyóni Géza irodalmi körnek. Igyekszem aktívan kivenni részemet az irodalmi kör munkájából. Verseim, írásaim rendszeresen megjelennek az Alkotó címen megjelenő Irodalmi-Kulturális folyóiratban, valamint az irodalmi kör Facebook oldalán. Remélem verseim az önök tetszését is elnyerik majd."
Írásaiért érdemes felkeresni Facebook oldalát!
Comments