"A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyük önmagunkat, ha másokat boldoggá teszünk." (Gretchen Rubin)
A múlt héten került megrendezésre a 29. Szent István Könyvhét, mely jóllehet a keresztény könyvek fesztiválja, de nemcsak katolikus könyvek megjelenését jelenti. Az esemény kapcsán egy helyen érhetők el a könyvek, s ami napjainkban nem mellékes, jelentős kedvezménnyel. A budapesti helyszínű programot képezik dedikálások, a Stephanus – díj átadása, az írókkal való találkozás lehetősége a különböző könyvbemutatókon is.
A Könyvhét egyik kuriózuma Rozványi Dávid Boldogságbolt című műve volt.
Minden ember boldogságra vágyik, de kevesen tudják, hol és miben keressék azt, s kevesen tudják, hogy milyen árat kell érte fizetniük. Van azonban valaki, aki minden kérdésre és kérésre tudja a választ…
A Kiadó igazgatója, Nagy Alexandra ajánlásából szemezgettem:
"Valahol a budai Öreg utcában van egy üzlet, ahol az öreg örmény várja a betérőket. De ebbe a boltba mindenki csak egyszer léphet be. A boldogság mindenkinek mást jelent. A vásárlónak el kell döntenie, mi legyen az egyetlen életre szóló boldogsága..."
További anyagok:
A péntek délutáni beszélgetést a Szent Gellért Kiadó háziasszonyaként Czmerk-Prisztács Edit, a Mindentudó illemtudó c. zenés-Cd-s mesekönyv szerzője vezette a Stephanus Könyvesházban.
A rendezvényen az Örmény Kulturális Központ képviselői Alex Avanesian és Diramerján Artin is jelen voltak, akik érdekes ismereteket hoztak nemzetük történelmével kapcsolatban.
Végezetül egy kis „kóstoló”!
"Köszönöm… Megkérdezhetem, hogy mi ez? - Azt hiszem, ez az, amire szüksége van. - Kicsit pontosabban? - A mosoly - A mosoly? - Igen, az a képesség, hogy tudjon őszintén mosolyogni. - Igen, a mosoly nagyon fontos – mosolyodott el a nő, talán először azóta, hogy az megtörtént. – De miért pont ezt kapom? - Mert egy szerelem nem akkor ér véget, amikor elfelejtjük, hogy milyen boldogok is voltunk együtt. Nem akkor, amikor gyűlöletet érzünk a másik iránt, de nem is akkor, amikor a fájdalom egész lényünket betölti. Nem, a szerelem, ha igazi volt és nem csak a vágy keresett tárgyat magának, akkor ér véget, amikor mosolyogva tudunk visszaemlékezni, az együtt töltött időre. Ezt a mosolyt csomagoltam be önnek. Ha megengedi. - Köszönöm. Az öreg örmény, szokásától eltérően az ajtóig kísérte a vendégét és csak ott intett búcsút neki. A nő könnyed léptekkel sétált az utcán, mint aki nagy tehertől szabadult meg. A boltos, bár nem hallotta, tudta, hogy már nem verset idéz fel magában, csak énekel, hangtalanul, saját örömére."
Szeretettel ajánlom olvasásra/hallgatásra most megjelent kötetet!
A rendezvényről pedig - a hangulatatot érzékeltendő - hoztam egy "kattogós" videóanyagot!
Az írótól kapott dedikációm
2022.05.24.
Köszönöm ezt a csodálatos beszámolót a nagy napunkról!