Szobrok – gyakran elvarázsolnak.
Az elsők megjelenését az őskorra teszik – mintázták, vagy faragták agyagból, kőből, elefántcsontból. Azután tovább bővült az alapanyagok tárháza pl. fával.
Első versbetétem Vajda János: Szobrok című alkotása:
I.
Az egyik ül, a másik áll;
Ez harcra hí, az békét prédikál.
El van találva egyik, mint másik,
Csak mindegyiknél valami hiányzik:
Amott a lábvíz és a hálósipka,
Ennek nyakából a koldustarisznya.
II.
És lásd a legnagyobbat ércben itt,
Amint kínálja eszmekincseit.
Alatta egynehány fura
Madárijesztő figura
A messze Hellaszból, holott
Oly közelről kínálkozott
Az a bitó, amely alatt
A vármegye hazafiak
Nagy szelleme termékeit
Szitkok között megégetik…
Juhász Gyula két szoborversét is szeretném megidézni.
Az első: A szobor
Mint ércbe öntött örökkévalóság
Uralkodik a tér, idő felett,
Míg útjukat a semmiségbe róják
Az eljövő s eltűnő emberek.
Alatta háborúk és forradalmak
Tombolnak és csitulnak, ő marad,
Az ellenségnek és a hatalomnak
Ő nem hajol meg, áll az ég alatt.
Galambok szállnak vállára néha,
Vagy rárepül a keselyű, a héjja,
Ő egykedvű, nyugodt és mozdulatlan.
Napfény csókolja és vihar veri,
Diadal és bukás mindegy neki,
Mert ő az eszme és ő a halhatatlan.
Juhász Gyula másik szobor verse Kossuth Lajoshoz címeztetett. Ez az a bizonyos Horvay János készítette alkotás, melyről Kossuth fia, Ferenc meleghangú sorai szólnak, jószerével máig igazak:
"… Kossuth Lajos Czeglédet melegen szerette; itt lesz most alakja köztünk örökre; szívünkhöz fog szólni mindig a néma szobor!"
Készült egy másik Kossuth szobor is – szintén Horvay műve –, melyet az amerikai magyarok állíttattak.
Lényeges különbség „kettejük” között, hogy amíg New Yorkban félcipőt és pantallót, addig Cegléden csizmát és csizmanadrágot visel Kossuth Lajos.
Juhász Gyula: Kossuth-szobor
Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugton áll, Némán is harsog és nem bántja lárma, Sem a tömeg, mely gyűlöl vagy csodál.
Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. Ő áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki!
Olykor felejtik és közöny fogadja, Már meg se látják s a vásári zajba Nem hallják túlvilági szózatát.
Ő vár nyugodtan, messze, messze nézve Örök dicsőség nagy, mély tengerére S leint karjával balsorsot, halált!
És a közelmúltban találkoztam Kiskunmajsán egy nagyon helyes drótszoborral.
Rákerestem az alkotóra, és nagy örömömre szolgált, hogy kérdéseimre körültekintő, alapos válaszokat kaptam!
Idézem levelét:
"Kedves Tünde! Küldöm a feltett kérdéseidre az anyagot! Köszönöm a megkeresést, és minden jót kívánok!
Kelemen Ilona vagyok, gyermekkoromban kaptam a Cikka nevet, Szécsiszigetről származom. A kézügyességet és a kreativitást anyukámtól és a nagymamámtól örököltem. A szobrászat, az alkotás mindig az életem része volt. Drótszobrászattal 5 éve kezdtem foglakozni, főleg női alakokat készítek. Különös figyelmet szentelve a kecsesség, nőiesség kihangsúlyozására. Tapasztalat útján megismertem a különböző drótok tulajdonságait, így használom az anyagban rejlő hajlékonyságot, ami által könnyen alakítom a kívánt formára. Egy életnagyságú szobor elkészítése a fém váz összeállításával kezdődik, amire felépítem az alakot, ez több száz órát is igénybe vehet. Szeretek elveszni a részletekben, hiszek a munka erejében, tisztelem a ráfordított időt. Mindig az a kedvenc, amivel éppen dolgozom, és nagyon nehezen válok meg tőlük, az viszont vigasztal, hogy a végleges otthonában is szeretik. Az utóbbi időben újabb hétköznapi alapanyaggal kezdtem kísérletezni, az ytong téglával. Formára faragás után, a magam ízlése szerint festek, sokszor nem a témához illő mintázattal. Egyik ilyen alkotásom a Műcsarnokban megrendezett Groteszk kiállításon is szerepelt. A megmunkálás módja eltérő a drót és az ytong szobroknál, de azt gondolom a téma és az üzenet fontosabb, mint a technikai részletek. A zsáner szobrokkal kapcsolatos kérdésre azt tudom válaszolni, hogy nem tartom sértőnek, én mást gondolok róluk. A rosszindulat sértő, vagy az az attitűd, hogy valaki más alkotásának lejáratásával próbálják a saját munkáikra felhívni a figyelmet. A zsáner szobrok által szélesebb közönséghez tudunk szólni, mert közérthetőbb és közkedvelt alkotások, amivel érzelmi kapcsolatot lehet kialakítani, szimpátiát érezni. Vagyis van hatása az emberekre. Nem gondolom, hogy ez elítélendő lenne. Ellenkezőleg(!) Lehet, hogy pont ezen alkotások hatására kezdünk el érdeklődni a régi nagy mesterek munkássága iránt. Az is egy felvetendő kérdés, hogy kinek szól a művészet. Emberek széles tömegének, vagy egy szűk réteg ízlését szolgálja ki. Itt is az egyensúlyt kell megtartani, ahogy az élet egyéb területein. Személy szerint én mindig törekedtem a közérthetőségre és egyben az érzelmi kapcsolódás kialakítására. Arra különösen ügyelve, hogy ne legyen sértő, tolakodó, vulgáris. Az évek során változik a formavilágom, az ízlésem, érdeklődésem ... Az új szobraim inkább stilizált, egyszerűbb, lényeget megragadó de erőteljes alkotások."
Képes anyagot is találtam Cikkáról. A riportot készítő Szigeti Évával történt egyeztetés után szeretném hírelni ezt a felvételt!
Gyerekkorunkban gyakorlati foglalkozás órán készítettünk drótból ördöglakatot. Ha jól meggondolom, az is egyféle drótszobor volt.
A poszt befejezéseképpen pedig még egy személyes megjegyzés.
Egy - egy anyag elkészültét - az esetek csaknem teljes százalékában - alapos, a témában való elmerülés előz meg. Írni nem tudok olyasmiről, ami valami módon nem kapcsolódik hozzám, valamennyire nem az „enyém” - ami persze azért mégsem azt akarná jelenteni, hogy csak rólam.
Az viszont, hogy mennyi mindent ismerek meg, fedezek fel, tanulok meg egy téma feldolgozása során onnantól elválaszthatatlan tőlem.
Szobrok – hatalmas, izgalmas témakör...
És akkor az élőszobrokról – akik akár órákon át is képesek mozdulatlan, szoborszerű pózokat felvenni - még nem is szóltunk!
Bejegyzésemet egy drótból készült alkotás hívta életre.
Abban, hogy valami egész más szemmel közeledhetek ezen művészeti ág terméseihez nagy segítségemre volt S. Nagy Katalin: Csak úgy a szobrokról című esszéje. Megismerve az írást kinyílt számomra a műalkotások meglátásának egy újabb kapuja.
Így történhetett, hogy e heti anyagom egyben afféle könyvajánló is lett!
Tizenharmadika lévén pedig MÚLTIDÉZŐ posztom: https://jokulata.wixsite.com/ttunde59/post/tizenharom
2023.06.13.
Comments