TÜNDEMÉNYEK - Tamási Áronnál

Tamási Áron Kossuth-díjas székely magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják. Testvére Tamási Gáspár erdélyi magyar népi emlékíró. Wikipédia Született: 1897. szeptember 19., Farkaslaka, Románia Meghalt: 1966. május 26., Budapest, Magyarország Korábban, egészen múlt év augusztusáig bakancslistás volt számomra az író emlékművénél tiszteletemet tenni. Tavaly először megtörtént! Jó sorsomnak köszönöm, hogy ez az idén megismétlődhetett! 2023. szeptember 2-án, Rozványi Dávid Boldogságbolt-köteteinek erdélyi bemutatói körútján, a harmadik napon Farkaslakán, Tamási Áron szülőfaluján is keresztülvitt az utunk. "Egy író emléke nem csupán úgy élhet bennünk tovább, ha lerójuk szinte kötelező tiszteletünket az életéhez kapcsolódó évfordulók alkalmával, elolvassuk munkáit, és idézeteket tanulunk meg tőle, hanem úgy is, ha különösebb ok nélkül fölkeressük szülőházát..." - nagyon egyetértek. Ottjártunkkor ugyan még volt néhány nap az író születésnapjáig, szeptember 19-ig, mit sem vett el az érzésből... "A legkedvesebb ház. Sipos Mátyás - akit mindenki Matyi vagy Mátyás bácsinak szólít a faluban - 1972, vagyis Tamási szülőházának múzeummá nyilvánítása óta foglalkozik a karbantartási munkálatokkal. Édesanyja, Erzsi néni 2006-ban bekövetkezett halála óta ő foglalkozik az emlékház látogatóival is, mesél, magyaráz, válaszol minden kérdésre türelemmel, és részletekig menő pontossággal. Munkája nagyon alapos, és - amint később meglátjuk - mindenre kiterjed, ami az íróval kapcsolatos. "Százhuszonnyolc házat építettem, de ez nem fontos" - jegyzi meg legyintve, de látszik rajta, hogy azért erre is büszke. A ház neki köszönhetően van ma is jó állapotban, bár tennivaló akadna, csak pénz nem igazán. A kaput javítgatta nemrégiben, új deszkákat rögzített, és a bejárat fölötti dúcot is újrazsindelyezte, mert "már nagyon gyarló volt". Ahogy beszél, világossá válik, hogy nem a maga dicsőségéért vagy pénzért teszi mindezt - hiszen jóformán semmit nem kap érte -, hanem egyszerűen azért, mert kötelességének érzi nagybátyjával, és annak szellemi nagyságával szemben....Mátyás bácsi elmesélte utolsó találkozását az íróval. Halála előtt néhány hónappal kereste föl Budapesten, a kórházban. "Jól nézett ki, és remélte, hogy az egészsége kiigazodik, de aztán sajnos nem így lett" - mondja. Az író halála után, földi maradványai hazaszállításában rengeteget segített Dr. Bakk Elekné. Õ vívta ki, hogy az emlékmű a két cserefa között legyen, addig kardoskodott, amíg megkapta rá az engedélyt, bár az akkori plébános hallani sem akart róla, mondván, hogy az a terület a papok temetkezési helyeként van kijelölve..." https://www.hrmuzeum.ro/tamasi-aron-emlekhaz