Tarján - este

Amiről most írok, az nem 1911-es történet, de ettől még számomra mindig örömteli nagy eseménynek számít. Miután anyukáink is barátkoztak, annyira természetes volt, hogy mi visszük tovább az elkezdetteket. Az, hogy egymástól cca. 100 km-re éltünk az év nagy részében nem jelentett problémát. Amikor Ildi megérkezett nyaralni, onnantól nagyon kevés idő volt az, amit külön töltöttünk. Ezt megkönnyítette, hogy a nagyik egymást melletti házban éltek. Az első találkozás pontos idejére nem emlékszem. Ami viszont örömteli, hogy az eltelt - le se hiszem/tudom írni azt a nagyjából hatvanas számot - évek ellenére/mellett ma is tartjuk a kapcsolatot. S bár már nem kizárólag a nyári szünetek hozzák a találkozás lehetőségét, mit sem változott a helyzet. Igaz, nem énekeltünk "madzagos csutkamikrofonba", de a beszélgetésnek a késő este is csak nehezen vetett véget.

Hihetetlen jó érzés! Köszönöm a sorsnak!

További képek ide kattintva érhetők el!

2023.11.22.