Általában nem én keresem őket, kivétel, ha valami rendkívüli eset figyel be, mint pl. a tegnapi szolnoki út.
Este azután tartva magam az íratlan szabályokhoz, persze, hogy "lógok a szeren", figyelem az ismerős csörgető hangot.
Legutóbb leszögeztük - Gabri szavait idézem, amikor ki akartam csikarni egy kicsit még többet "belőle":
" Nagyi! Írod: Gabriel van ráérsz? És akkor én hívlak!"
Már ekkor "felfaltam"!
A fogorvosos, Évás utam után itthon pihékelve, két rám váró "mégakkorelvégzendő" között - megfogadva a legutóbbi útmutatást - ráírtam:
"Láthatlak?"
Egyszercsak jött a csörgetés válaszul...
Hát mondjak, a madarat utolértem volna... imádom!!
Na, de Kedvesek! De őszintén: lehetne nem????!
Comentarios