Gondolkozós percek a tegnap kapcsán

Azt gondolom, hogy a január elsejei mondatok közül a második - legfelső dobogós nyilván a jót kívánó! - leggyakrabban feltett a “Nos, és hogy telt?”

Játsszuk azt, hogy megkérdeztél!

Ha nem, hát nem, én már elhatároztam, hogy leírom!

Délután megérkezett Riri, a lányom barátnője azokból az időkből, amikoris a “nyakába vette a nagyvilágot”, és ami gyönyörű benne, hogy tart azóta is! Egy munkahelyen dolgoztak, onnan a barátság!

Az egész helyzet maga is szívmelengető, de hogy nekem alkalmam nyílt egy kis nyelvgyakorlásra, ráadásul ez kettőnk “ajándéka”, lévén, hogy az orosszal a többiek mondhatni köszönőviszonyban sincsenek (igaz, gyermekemmel kicsi korában sportoltunk valamicskét, de más nyelvek vihara “kapta fel” végül őt).

Ugyanakkor más ún. világnyelvek meg engem nem tudtak a sodrásukba vonzani - szavak és kiizzadt mondatok szintjén túl nem jutottam sokra velük.

Nyilván benne van a nem legdicsőítőbb módszer választása mellett legalább egy akónyi lustaság/kényelmesség részemről.

Ha másért nem is, de ezért simán kiérdemlem a kénköves pokol egyik üstjét!

Igaz, így Gabrit is rászorítottam valamelyest, hogy még jobban birtokolja a magyart, amire egyébként meg félszónyi panasz nem lehet, tényleg jól beszéli! 

Az írásában erősen felfedezhetőek a másik négy nyelv helyesîrási szabályainak kavalkádja!

Na, de én azt is imádom! Vannak különös “kedvencek” is!

Szóval ott jártam, hogy nagyon jó érzés volt, ahogy jöttek elő a rég nem használt, már-már elfeledett szavak!

Sokszor mondtam már el, most is kifejezem hálám középiskolás TANÁRom (igen, így csupa nagybetűvel!) Hidvégi Ilona felé!

Közben meg egyfajta intenzív nyelvtanulás is ment: a Riri, aki tisztes polgári nevén Irina, és a vőm szókincsének magyar szavakkal történő gyarapítása folyt - nem kevés humoros fordulattal.

Leírva nyilván nem ugyanaz a fíling, de egyik példa: a “kék” szín kiejtése nem jár messze az angol süteményétől (cake), így aztán, ha az UNO-lapjárás ezt a színt igényelte, Emi a legteljesebb udvariassággal nyújtotta a hozzá közeleső tányérról a csokis “kéket”!

Lassan majdcsak kiderül, hogyan is vártuk az éjfélt!

Ugye, vertük a blattot, az ördög bibliájának (nahát ez az ördög hányszor visszajöszön!) UNO kártyajátéka közben tanultunk magyarul, álltuk a sarat az olasz,angol, német beszólásokkal szemben.

Majd a pitajás előételt követően fondü került az asztalra, amiből rendesen töltekeztünk főtt krumpli és bagettdarabkák mártogatása közben finomka itallal kísérve mindezt. (A finomka az alkoholfrei koktél és kicsit pezsgős, alkoholos változata jelenlétére utal.)

Éjfélkor a mi himnuszunkat még épp sikerült elcsípni a tv-ben (ezek az osztrák adók!)!

Ez számomra különösen is kedves momentum volt, hiszen a január, a Himnusz ünnepe előreláthatólag újabb érdekes kihívást tartogat, izgalommal gondoltam hát előre!

És naná, hogy itt is volt petárda!

Jóllehet, mi konkrétan nem is lövöldöztünk, ám mások sem hosszan - szerencsére!

Cuki kapott valamiféle gyógynövény készítményt, ami persze nem gátolta meg abban, hogy szobáról szobára járva őrjáratot tartson, leellenőrizze, hogy egy óra magasságában mindenki ágyban volt-e már.

Aztán egyszercsak ez is abbamaradt - csukott ajtó nem jelentett akadályt, könnyedén, két lábra állva a mellső kettővel kinyitotta.

Hát nagyjából ez volt a 2025-ös szilveszterünk!

2026-ból sem kellene gyengébb!

Az újévet pedig hogyan is másképp, mint egy a jó kis sétával indítjuk: kik így - kik meg úgy!

Ki kell használni az időt még ma…

2026.01.01.