"Bármilyen hosszú is egy természetfilm, bármilyen szép is egy kép, bármilyen csodás is egy-egy leírás, nem hihetjük azt, hogy ez pótolja a személyes élményt. Márpedig ezek a helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük - kinek-kinek a maga számára - jószerivel csak elhatározás kérdése." (Rockenbauer Pál)
..és vannak helyek, ahová vissza kell térni!
Számomra az egyik ilyen Ópusztaszer, ahol a hagyomány szerint a honfoglaló magyar törzsek vezetői az első Országgyűlést tartották. Az 55 hektáros Nemzeti Történeti Emlékpark Magyarország egyik legismertebb muzeális intézménye, nemzeti emlékhely. Legfőbb nevezetessége a Feszty-körkép, melynek látogathatósága mostanában is adott.
A rotundában található 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű kört formázó panorámakép történelmünk nevezetes eseményének, a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját idézi fel. Feszty Árpádot több festőtársa segítette a két évig, 1892-től 1894-ig tartó alkotómunkában: a tájképi részleteket Mednyánszky László, a lovas csatajeleneteket Vágó Pál készítette.
Továbbá megtalálhatók még a szabadtéri néprajzi múzeumon kívül, állandó kiállítások, szobrok, térplasztikák, melyek megörökítik a magyar történelmet és népéletet.
Azt gondolom, mindenkinek legalább egyszer el kellene jutnia Ópusztaszerre! Ebbéli elképzelésemet aktív koromban úgy valósítottam meg, hogy harmadik osztályban - pontosabban tanév végén - oda szerveztem osztálykirándulást.
Jártam ott már korábban osztálykirándulások alkalmából is, magánemberként is. Az elmúlt hétvége szombatja ismét ott ért.
Újra csodálattal töltött el, még ha a hely készültségi állapota keltett is némi hiányérzetet bennem.
Egyszer legalább mindenkinek látnia kellene a Nemzeti Emlékparkot! További információk: https://www.facebook.com/opusztaszer/. és https://opusztaszer.hu/.
Irodalmi alapnak pedig ma Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című költeményét hoztam verses és megzenésített változatokban.
Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én...
Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az új, az énekes Vazul, Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva Mégiscsak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusztaszer, Mégis győztes, mégis új és magyar.
Mensáros László
Latinovits Zoltán
Csuja Imre
Kurucz Ádám Konrád
Hangraforgó
Szabó Levente
Szkítia
Kárpátia
Számomra igazán érdekes és izgalmas lenne olvasni arról, kit hogyan érintettek meg az egyes tolmácsolások, milyen gondolatok születtek a meghallgatásokat követően...
2022.02.08.
Comments